A cikk tartalma Show
Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás, közismert nevén az EKHO adózás első pillantásra vonzó alternatívának tűnhet azok számára, akik művészeti, kulturális, média vagy sport területén tevékenykednek. A 15 százalékos egységes adókulcs valóban kedvezőnek hat, különösen ha összevetjük a hagyományos adózási formákkal. Mégis, a látszólagos egyszerűség és az alacsony adóteher mögött egy rendkívül összetett, kötöttségekkel teli rendszer húzódik meg, amely számos vállalkozó és munkavállaló számára hosszú távon komoly anyagi és adminisztratív hátrányokkal járhat.
A 2005. évi CXX. törvény által bevezetett EKHO rendszer alapvetően a művészeti és sporttevékenységek körében dolgozók adózási adminisztrációját hivatott egyszerűsíteni, ám a gyakorlatban a szabályozás bonyolultsága és a szigorú feltételrendszer sokakat meglepetésként ér. Az elmúlt években, különösen a KATA adózási forma szigorítása óta, az EKHO iránti érdeklődés megnőtt, ami még inkább felszínre hozta a rendszer működési nehézségeit és hosszú távú kockázatait.
A jogosultság szűk keresztmetszete
Az EKHO választásának talán legkomolyabb korlátozása, hogy kizárólag egy szűk szakmai kör számára érhető el. A törvény precízen meghatározza azokat a FEOR számokat és foglalkozásokat, amelyek esetében alkalmazható ez az adózási forma. Ide tartoznak például az írók, képzőművészek, iparművészek, zeneszerzők, zenészek, énekesek, grafikusok, könyv- és lapkiadó szerkesztők, újságírók, rádió- és televízióműsor-szerkesztők, hangmérnökök, producerek, valamint a hivatásos sportolók, edzők és bizonyos sportszakemberek.
A felsorolás megtévesztően hosszúnak tűnhet, ám a gyakorlatban rendkívül szigorú értelmezés vonatkozik rá. Nem elég ugyanis a megnevezett foglalkozást űzni, hanem az is követelmény, hogy a tevékenység alkotó jellegű legyen, és kizárólag ebből származzon az EKHO alá eső bevétel. Ez a feltétel már önmagában kizárja azokat, akik többféle tevékenységet végeznek, vagy akiknek a munkájuk nem minősül kifejezetten alkotó jellegűnek. A NAV értelmezése szerint például egy sportedzőnek is rendelkeznie kell meghatározott képesítésekkel és szakképzettséggel ahhoz, hogy jogosult legyen az EKHO választására.
Ami viszont talán a legnagyobb korlát, az az ún. „általános szabályok szerinti jövedelem” előírása. Az EKHO ugyanis a legtöbb esetben nem választható egyedüli jövedelemforrásként, hanem kizárólag második jövedelemként. Ez azt jelenti, hogy a magánszemélynek rendelkeznie kell olyan jövedelemmel, amely után az általános szabályok szerint fizeti meg a közterheket – legyen az munkaviszony, egyéni vállalkozói kivét, társas vállalkozói jövedelem vagy megbízási díjazás.
Az EKHO legnagyobb hátránya, hogy a legtöbb esetben csak második jövedelemként választható, azaz egy „általános szabályok” szerint adózó jövedelemmel is rendelkezni kell, amely eléri a minimálbér éves összegét.
Ez a követelmény 2025-ben azt jelenti, hogy legalább a bruttó 290.800 forintos minimálbér után fizetendő adó- és járulékterheket teljesíteni kell ahhoz, hogy valaki jogosult legyen az EKHO választására. Ha pedig ez az összeg nem éri el a minimálbér éves összegét, akkor az EKHO bevételi határ is arányosan csökken, ami tovább szűkíti a felhasználás lehetőségét.
A bevételi korlátok labirintusa
Az EKHO választását tovább bonyolítja a komplex bevételi határrendszer, amely kategóriánként és jogosultsági körönként eltérő maximális összegeket határoz meg. A 2025-ben hatályos szabályozás alapján az alapvető bevételi korlát évi 60 millió forint, amely első pillantásra jelentősnek tűnhet. A valóságban azonban ez az összeg gyorsan elérhetővé válik azok számára, akik rendszeresen dolgoznak, különösen a magasabb díjazású szakmákban.
A helyzet különösen problematikus azok esetében, akik projektalapon dolgoznak, és bevételeik ingadoznak az év során. Tegyük fel, hogy egy grafikus vagy újságíró év elején számít néhány nagyobb megbízásra, amelyek révén közelíti vagy eléri a 60 millió forintos határt. Ebben az esetben az év hátralévő részében már nem alkalmazhatja az EKHO adózást, és minden további bevételére az általános szabályok szerinti, magasabb adó- és járulékterhet kell fizetnie. Ez a kiszámíthatatlanság komoly tervezési nehézségeket okoz, különösen azok számára, akik változó megrendelésekkel dolgoznak.
A sportszakemberek és hivatásos sportolók esetében ugyan magasabb bevételi határok is alkalmazhatók – 250 vagy akár 500 millió forint is lehet a felső limit –, ám ezek a kedvezőbb feltételek kizárólag igen szűk kör számára elérhetők. Az első osztályú sportszervezeteknél dolgozó edzők, vagy a nemzetközi sportszövetségek által foglalkoztatott magánszemélyek tartozhatnak ebbe a kategóriába, ám számukra is szigorú képesítési és foglalkoztatási feltételek érvényesek.
Ami tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a bevételi határ túllépése esetén azonnali és automatikus kikerülés következik be az EKHO rendszerből. Nincs átmeneti időszak, nincs fokozatos átállás – a túllépés pillanatától kezdve az összes további bevétel az általános szabályok szerint adózik. Ez nemcsak a nettó jövedelem hirtelen csökkenését eredményezheti, hanem komoly adminisztratív terheket is ró az érintettekre, akiknek gyorsan át kell állniuk egy másik adózási formára.
A nyugdíjígéret megtévesztő volta
Az EKHO választásának talán legsúlyosabb és leginkább alulbecsült következménye a nyugdíjra gyakorolt negatív hatás. Bár az EKHO adózás mellett is jár nyugdíjbiztosítási jogosultság, a későbbi nyugdíj összege jelentősen alacsonyabb lesz, mint amit egy hagyományos munkaviszonyban vagy vállalkozói tevékenység során szerzett jövedelem alapján kapna valaki.
A probléma gyökere a nyugdíjszámítás módszertanában rejlik. Az EKHO alá eső jövedelem esetében a nyugdíjalapot képező kereset nem a tényleges bevétel, hanem csupán az EKHO-alap 61 százaléka. Ez önmagában is drasztikus csökkenést jelent, ám a helyzet ennél is rosszabb. A nyugdíjszámítás során ugyanis ezt a csökkentett összeget nem az EKHO-ba beépített kedvező 9,5 százalékos személyi jövedelemadó mértékkel, hanem az általános SZJA képzett mértékével csökkentik tovább, ami további jelentős veszteséget okoz.
Konkrét példával élve: ha valaki évi 10 millió forint EKHO alapot szerez, akkor a nyugdíjszámítás szempontjából ennek csupán 6,1 millió forintja (61 százaléka) számít be, és ezt az összeget tovább csökkentik az általános adózási szabályok szerint. Ezzel szemben, ha ugyanezt az összeget hagyományos munkaviszonyban vagy vállalkozóként szerezte volna, akkor a teljes összeg után járna nyugdíjjogosultság, igaz, magasabb adó- és járulékteher mellett.
A legnagyobb hátránya az EKHO-nak, hogy az alacsony adózás miatt megvont juttatások az élet későbbi szakaszában jól érezhető következményekkel járnak – alacsony lesz a táppénz és a nyugdíj is.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az EKHO mellett alkalmazott minimálbéres alapjövedelem is alacsony ellátási alapot eredményez. Mivel a legtöbb EKHO-zó magánszemély pontosan a minimálbér után fizeti az általános szabályok szerinti közterheket, a nyugdíjszámítás során ez a minimális összeg fog számítani „rendes” jövedelemként, míg az EKHO-s bevétel csak a kedvezőtlen feltételek mellett.
Aki tehát 20-30 évet dolgozik jelentős részben EKHO adózás mellett, az jelentősen alacsonyabb nyugdíjra számíthat, mint amennyit a tényleges bevételei alapján elvárhatna. Ez hosszú távon azt eredményezheti, hogy a jelenlegi magasabb nettó jövedelem árán az egyén öregkori megélhetése veszélybe kerül. A különbség évtizedek alatt több tízmillió forintot is kitesz, ami komoly pénzügyi kockázatot jelent.
Az egészségügyi és szociális ellátások kiesése
Az EKHO adózás mellett ugyan jár egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság, baleseti egészségügyi ellátás és baleseti járadék, ám a pénzbeli egészségbiztosítási ellátások területén jelentős hiányosságok mutatkoznak. Az EKHO-s jövedelem ugyanis nem számít bele a pénzbeli egészségbiztosítási ellátások, például a táppénz vagy a gyermekgondozási díj (GYED) alapjába.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha egy EKHO-zó magánszemély megbetegszik és táppénzre szorul, akkor csupán a minimálbér alapján számított ellátásra jogosult, még akkor is, ha valójában havi több százezer vagy millió forintos bevétellel rendelkezik. Hasonló a helyzet a gyermekgondozási ellátások esetében is: a CSED (csecsemőgondozási díj) és a GYED összege szintén csak a minimálbér alapján kerül megállapításra, ami drasztikusan alacsonyabb, mint amit egy általános szabályok szerint adózó, hasonló jövedelemmel rendelkező személy kapna.
Különösen problematikus ez a szabályozás a fiatal családok esetében. Egy újságíró vagy grafikus, aki EKHO adózást választ és jelentős bevételekkel rendelkezik, gyermek születésekor szembesül azzal, hogy a gyermekgondozási díja töredéke annak, amire a valós jövedelme alapján számíthatott volna. Ez a helyzet sok esetben anyagi nehézségeket okoz, és utólag derül ki, hogy a korábban élvezett magasabb nettó jövedelem milyen árat követel az élethelyzetek változásakor.
További korlát, hogy az EKHO adózás mellett nem érvényesíthető adókedvezmény és járulékkedvezmény, nem fizethető az adóból az egészségpénztári befizetés, és számos más, hagyományos adózási formák mellett elérhető kedvezmény sem vehető igénybe. Ez tovább csökkenti a választás vonzerejét, különösen azok számára, akiknek családi és egészségügyi körülményei miatt jelentős lenne az ilyen kedvezmények kihasználása.
Az adminisztráció rejtett bonyolultsága
Az „egyszerűsített” elnevezés ellenére az EKHO rendszer adminisztratív szempontból korántsem tekinthető egyszerűnek. Bár a kifizetőre hárul a levonás és befizetés kötelezettsége, a magánszemélynek is komoly nyilvántartási és bevallási kötelezettségei vannak, amelyek gyakran bonyolultabbak, mint amit a rendszer neve sugall.
Első lépésként a magánszemélynek írásbeli EKHO-nyilatkozatot kell benyújtania a kifizetőhöz vagy munkáltatóhoz, amelyben kéri az adózási forma alkalmazását. Ez a nyilatkozat minden egyes kifizetőnél külön-külön szükséges, és bármikor visszavonható vagy módosítható. A nyilatkozat kezelése azonban nem mindig egyértelmű: ha a bevételi határ közelébe ér valaki, folyamatosan figyelnie kell a bevételei alakulását, és időben vissza kell vonnia a nyilatkozatot, ha túllépi a határt.
Ha valaki nem vonja vissza időben az EKHO-nyilatkozatot, miután elérte a bevételi korlátot, akkor a jogosulatlanul EKHO alapként kezelt bevétel után különadó fizetési kötelezettség keletkezik. A különadó mértéke általában 9 százalék, ám ha a jogosulatlanság oka a bevételi határ túllépése vagy a tevékenység jellege miatt nem lett volna EKHO-nyilatkozat tehető, akkor a különadó már 18 százalékos mértékű. Ezek a szankciók komoly anyagi terhet jelenthetnek, különösen ha valaki nem követi kellő figyelemmel bevételei alakulását.
Az éves bevallás elkészítése is összetett feladat. Az EKHO-s bevétel ugyan nem számít az összevont adóalap részének, de az éves összjövedelem részeként fel kell tüntetni a személyi jövedelemadó bevallásban. A magánszemélynek önadózóként kell eljárnia, nem kérhet adóhatósági adómegállapítást. Ha egyidejűleg egyéni vállalkozó is, akkor az adóévben felmerült vállalkozói költségeket olyan arányban számolhatja el, amilyen arányú a vállalkozói bevétele az összes, EKHO-alappal együtt számolt adóévi bevételben. Ez a költségelszámolási arányosítás komoly számítási feladatot jelent, és könnyen hibázási lehetőséget teremt.
A nyilvántartások vezetése sem elhanyagolható feladat. Az EKHO-zó magánszemélynek az SZJA-törvényben előírt nyilvántartásokat kell vezetnie, amelyeknek alkalmasnak kell lenniük az EKHO-törvényben szabályozott kötelezettségek és jogosultságok alátámasztására. Ezek a nyilvántartások elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy esetleges NAV ellenőrzés során igazolni lehessen a bevételek jogszerűségét, a bevételi határok betartását és a foglalkozási jogosultság fennállását.
Az EKHO rendszer, bár egyszerűsített adózást ígér, valójában jelentős adminisztratív terheket róhat azokra, akik nem megfelelően tájékozódnak vagy nem tartják be a szigorú szabályokat. Egy rosszul kitöltött bevallás komoly bírságokat vonhat maga után.
A jogszabályi környezet komplexitása
Bár az EKHO-törvény alapszövege viszonylag rövid és áttekinthető, a gyakorlati alkalmazás során számos kérdés merül fel, amelyekre a NAV értelmezései és útmutatói adnak választ. Ezek az értelmezések azonban gyakran bonyolultak, nehezen követhetők, és időnként egymásnak ellentmondó információkat tartalmaznak.
A törvény és a NAV útmutatók közötti értelmezési különbségek különösen problematikusak lehetnek azokban az esetekben, amikor határesetekről van szó. Például egy újságíró vagy egy grafikus esetében nem mindig egyértelmű, hogy egy adott munka „alkotó jellegű” tevékenységnek minősül-e, vagy sem. Hasonlóan bizonytalan lehet annak megítélése, hogy egy sportedző rendelkezik-e a szükséges képesítésekkel és szakképzettséggel az EKHO választásához.
Ezek a bizonytalanságok azt eredményezik, hogy sokszor szakértői segítség szükséges az EKHO választásához és alkalmazásához. Egy könyvelő vagy adószakértő bevonása költséget jelent, ami csökkenti az EKHO által nyújtott adóelőnyöket. Ráadásul még szakértői segítséggel sem mindig lehet biztosan eldönteni, hogy egy adott tevékenység vagy bevétel EKHO alá vonható-e, ami jogbizonytalanságot teremt.
A szabályok időközben történő változásai szintén nehézségeket okoznak. Az elmúlt években többször módosultak az EKHO szabályai, például 2022 szeptemberétől megszűnt a kifizetői EKHO 13 százalékos része, ami jelentős változást hozott a rendszer működésében. Bár ez a módosítás a kifizetők számára egyszerűsítést jelentett, a magánszemélyek számára újabb szabályokat kellett megtanulniuk és alkalmazniuk.
A versenyképesség és növekedés korlátai
Az EKHO bevételi korlátja nemcsak adminisztratív problémát jelent, hanem komoly akadályt is a vállalkozások és egyéni karrierek fejlődése előtt. Aki sikeres és növekvő bevételekkel rendelkezik, hamar eléri a 60 millió forintos határt, és kénytelen átváltani egy magasabb adóterhű rendszerre. Ez a helyzet visszafoghatja a növekedést, mivel az egyén vagy vállalkozás számára nem éri meg tovább bővíteni a tevékenységét, ha ezzel magasabb adósávba kerül.
A befektetési források korlátozottsága szintén probléma. Az EKHO-s vállalkozások vagy magánszemélyek nem feltétlenül vonzóak a bankok számára hitelfelvételkor, mivel az egyszerűsített adózás miatt a jövedelem igazolása nehezebb lehet, és a vállalkozás pénzügyi stabilitása kevésbé átlátható. Ez gátat szabhat a nagyobb beruházásoknak, fejlesztéseknek, amelyek pedig elengedhetetlenek lennének a piaci pozíció erősítéséhez vagy a tevékenység bővítéséhez.
Ráadásul az EKHO választása sokszor azt is jelenti, hogy a magánszemély nem építhet ki saját vállalkozást a hagyományos értelemben. Mivel az EKHO csak magánszemélyi szinten alkalmazható, és nem kombinálható katás egyéni vállalkozással, azok számára, akik hosszú távon céget szeretnének építeni, alkalmazottakat felvenni vagy komplex üzleti struktúrát kialakítani, az EKHO nem jelent életképes megoldást.
A minimálbér emelkedésének hatása
Egy gyakran figyelmen kívül hagyott, de komoly probléma, hogy ahogy nő a minimálbér, úgy csökken az EKHO-t választók nettó fizetése, ha a munkáltató vagy megbízó nem kompenzál. Mivel az EKHO választásának feltétele, hogy legalább a minimálbér után megfizessék az általános szabályok szerinti közterheket, a minimálbér emelkedése automatikusan magasabb adó- és járulékterhet jelent.
2025-ben a minimálbér bruttó 290.800 forint, ami jelentős emelkedést jelent az előző évekhez képest. Ez azt jelenti, hogy aki EKHO adózást választ, annak erre a minimálbérre rá kell fizetnie az összes adót és járulékot az általános szabályok szerint, ami jelentős költséget jelent. Ha a munkáltató vagy megbízó nem emeli ennek megfelelően a díjazást, akkor a magánszemély nettó jövedelme csökken.
Ez a mechanizmus különösen problematikus azok számára, akik fix összegű megbízási díjakkal dolgoznak. Ha egy újságíró vagy grafikus például havi 500.000 forintos bruttó díjazásban állapodott meg a megbízójával, és ebből az első 290.800 forint után általános szabályok szerint kell adóznia, míg a fennmaradó összeg után 15 százalék EKHO-t kell fizetnie, akkor a minimálbér emelkedésével automatikusan csökken a nettó jövedelme, még ha a bruttó díjazás változatlan is marad.
Az EGT-állampolgárok speciális helyzete
Az EKHO rendszer megengedő az Európai Gazdasági Térség (EGT) állampolgárai számára is, ám számukra speciális szabályok vonatkoznak, amelyek további bonyolultságot visznek a rendszerbe. Egy EGT-állampolgár akkor választhatja az EKHO-t, ha ugyan nem rendelkezik magyar társadalombiztosítással, de valamelyik EGT-államban biztosított, és erről rendelkezik A1-es igazolással.
EGT-államban biztosított személy esetén a bevételt csupán 9,5 százalék terheli, amit a kifizetőnek kell megállapítania és levonnia. Ez első pillantásra kedvezőbbnek tűnik, mint a magyar állampolgárok 15 százalékos vagy nyugdíjasok 9,5 százalékos kulcsa, ám a gyakorlati alkalmazás során számos adminisztratív nehézség merül fel. Az A1-es igazolás beszerzése, a kettős biztosítottság elkerülése és a különböző jogrendszerek közötti koordináció komoly feladatot jelent.
A színlelt munkaviszony problémája
Az EKHO egyik célkitűzése volt, hogy csökkentse a burkolt vagy színlelt munkaviszonyt, amely a művészeti és sportszakmákban gyakori volt. A KATA szabályok szigorítása után sokan láttak az EKHO-ban alternatívát, amely lehetővé teszi a jogszerű, de alacsonyabb közteherű foglalkoztatást. A gyakorlatban azonban az EKHO sem mindig nyújt megfelelő védelmet a színlelt munkaviszony vádja ellen.
A NAV fokozott figyelemmel kíséri az olyan eseteket, amikor az EKHO nyilatkozat mögött valójában munkaviszony jellegű kapcsolat áll. Ha egy magánszemély rendszeresen, állandó jelleggel, alárendeltségi viszonyban végez munkát egyetlen megbízó számára, és EKHO alapján adózik, a hatóság megállapíthatja, hogy valójában munkavállaló, és a kifizetőt munkáltatónak minősítheti. Ez esetben a kifizetőnek utólag meg kell fizetnie az elmaradt adókat és járulékokat, ráadásul bírsággal is számolhat.
Ez a kockázat különösen magas olyan esetekben, amikor egy újságíró, szerkesztő vagy grafikus kizárólag egyetlen médiacég számára dolgozik, rendszeres havi díjazás ellenében, és munkáját a megbízó irányítása alatt végzi. Bár papíron megbízási szerződésről és EKHO adózásról van szó, a NAV a tényleges jogviszony tartalmát vizsgálja, és ha azt munkaviszonynak minősíti, akkor az EKHO alkalmazása jogosulatlanná válik.
A nyugdíjas EKHO-zók látszólagos előnyei
A nyugdíjasok esetében az EKHO látszólag kedvezőbb feltételekkel alkalmazható: nem szükséges rendelkezniük általános szabályok szerint adózó jövedelemmel, és az EKHO mértéke számukra csak 9,5 százalék a 15 százalék helyett. Ezek az előnyök valóban vonzóvá teszik az EKHO-t nyugdíjasok számára, akik így számlázáshoz csak adószámra van szükségük, nem kell egyéni vállalkozást indítaniuk.
Ugyanakkor a nyugdíjasok számára is igaz, hogy az EKHO-s időszak alatt szerzett jövedelem kedvezőtlenül befolyásolja a nyugdíj újraszámítását. Bár már nyugdíjasként dolgoznak, az EKHO-s bevétel csak az ekho-alap 61 százalékával számít be a nyugdíj alapjába, így ha később újraszámításra kerül sor, a nyugdíj összege nem fog emelkedni olyan mértékben, mint amennyit a tényleges bevétel indokolna. Hosszabb távon tehát a nyugdíjasok számára is anyagi hátrány származhat az EKHO választásából.
Az alternatívák hiánya és a kényszerhelyzet
Sokan azért választják az EKHO-t, mert nem látnak más életképes alternatívát. A KATA adózás szigorítása után kiesett vállalkozók egy része azért váltott EKHO-ra, mert ez volt az egyetlen elérhető alacsony közterhelésű megoldás a számukra megengedett tevékenységi körben. Az átalányadózás vagy a társas vállalkozási formák magasabb költségekkel járnak, és nem mindenki számára elérhetőek vagy praktikusak.
Ez a kényszerhelyzet azt eredményezi, hogy sokan tudatosan vállalják az EKHO hátrányait, mert a pillanatnyi magasabb nettó jövedelem fontosabb számukra, mint a hosszú távú nyugdíjjogosultság vagy az egészségbiztosítási ellátások biztonsága. Ez különösen fiatalabb vállalkozók esetében figyelhető meg, akik még nem gondolkodnak komolyan a nyugdíjkorukon, és a jelenlegi anyagi biztonság prioritást élvez.
A probléma az, hogy ez a rövid távú gondolkodás évtizedek múlva komoly következményekkel járhat. Amikor ezek a ma fiatal vállalkozók elérik a nyugdíjkorhatárt, szembesülnek azzal, hogy évtizedeken át tartó munkájuk ellenére alacsony nyugdíjra jogosultak, mert az EKHO rendszer kedvezőtlen nyugdíjszámítási mechanizmusa miatt a bevételeik csak töredékben számítottak be a nyugdíjalapba.
A NAV ellenőrzések kockázatai
Az EKHO választása fokozott NAV figyelmet vonhat maga után, különösen ha az adózó magas bevételekkel rendelkezik, vagy ha a tevékenység jellege nem egyértelműen illeszkedik a törvényben felsorolt foglalkozások körébe. A NAV ellenőrzések során részletesen megvizsgálják, hogy teljesülnek-e az EKHO választásának feltételei, és hogy a magánszemély által végzett munka valóban alkotó jellegű-e.
Ha az ellenőrzés során kiderül, hogy a magánszemély jogosulatlanul alkalmazta az EKHO-t – mert nem volt jogosult a foglalkozása miatt, vagy túllépte a bevételi határt, vagy nem teljesítette az általános szabályok szerinti jövedelem feltételét –, akkor utólag meg kell fizetnie a különbözetet az általános szabályok szerinti adó és az EKHO között. Ráadásul a különadó és a késedelmi pótlék is jelentős terhet jelenthet.
A kifizetők is kockázatot vállalnak, ha EKHO-t alkalmaznak. Ha elfogadnak egy EKHO-nyilatkozatot olyan magánszemélytől, aki valójában nem jogosult rá, vagy ha a tényleges jogviszony tartalma alapján munkaviszonynak minősül a kapcsolat, akkor a kifizetőt terheli az elmaradt adók és járulékok megfizetése. Ez különösen veszélyes azoknak a cégeknek, amelyek több EKHO-s megbízottat is foglalkoztatnak, mert egy ellenőrzés során komoly visszafizetési kötelezettség keletkezhet.
A költségelszámolás problémája
Azok számára, akik egyidejűleg egyéni vállalkozók és EKHO-zók is, különösen bonyolult a költségek elszámolása. Az EKHO-s bevétel esetében ugyanis a költségek nem vonhatók le közvetlenül, hanem csak arányosítás alapján. Az adóévben felmerült vállalkozói költségeket – ideértve az értékcsökkenési leírást is – olyan arányban lehet elszámolni, amilyen arányú a vállalkozói bevétel az összes, EKHO-alappal együtt számolt adóévi bevételben.
Ez a szabály azt jelenti, hogy ha valaki például évi 20 millió forint vállalkozói bevétellel és 40 millió forint EKHO-s bevétellel rendelkezik, akkor a vállalkozói költségeit csak 33 százalékban (20/60) számolhatja el. A fennmaradó 67 százalék elszámolható költség „elvész”, nem csökkenti sem az EKHO-alapot, sem más adóalapot. Ez a mechanizmus jelentős adóhátrányhoz vezethet, különösen akkor, ha a vállalkozói tevékenység költségigényes.
A hosszú távú pénzügyi tervezés lehetetlensége
Az EKHO rendszer egyik legfontosabb problémája, hogy nem teszi lehetővé a hosszú távú pénzügyi tervezést. A bevételi korlátok, a minimálbér emelkedése, a jogszabályi változások és a nyugdíj-következmények miatt rendkívül nehéz előre látni, hogy az EKHO választása milyen pénzügyi helyzethez vezet 10-20-30 év múlva.
Egy grafikus vagy újságíró, aki ma úgy dönt, hogy EKHO adózást választ a magasabb nettó jövedelem miatt, nem tudhatja biztosan, hogy 20 év múlva mennyivel lesz alacsonyabb a nyugdíja, vagy hogy egy betegség vagy családalapítás esetén mennyire lesz hátrányos helyzetben a korlátozott ellátások miatt. Ez a bizonytalanság komoly kockázatot jelent, és sokan csak évek vagy évtizedek múlva szembesülnek azzal, hogy a korábbi döntésük milyen súlyos következményekkel jár.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy az EKHO rendszer szabályai változhatnak, és nem garantált, hogy a jelenleg hatályos kedvező feltételek hosszú távon fennmaradnak. Bár az alapvető szabályok évek óta viszonylag stabilak, kisebb módosítások rendszeresen történnek, amelyek jelentősen befolyásolhatják az EKHO választásának gazdaságosságát.
Miért mégis választják az EKHO-t?
Mindezek ellenére az EKHO továbbra is népszerű bizonyos körökben, elsősorban azért, mert a pillanatnyi pénzügyi előnyök vonzóak. A 15 százalékos (nyugdíjasok esetén 9,5 százalékos) egységes közteher valóban alacsonyabb, mint az általános szabályok szerinti adózás, és a magasabb nettó jövedelem sok esetben meghatározó szempont.
Különösen nyugdíjasok számára vonzó az EKHO, mivel számukra nem szükséges külön munkaviszony vagy vállalkozás fenntartása, és a 9,5 százalékos adókulcs rendkívül alacsonynak számít. A nyugdíj melletti kiegészítő jövedelem szerzésére így az EKHO kiváló lehetőséget kínál, még akkor is, ha hosszabb távon a nyugdíj újraszámítása miatt hátrány származhat belőle.
Fiatalabb vállalkozók és munkavállalók esetében pedig gyakran az a meghatározó, hogy a jelenlegi anyagi helyzet stabilizálása fontosabb, mint a távoli jövőbeni következmények. Ha valaki most magasabb nettó jövedelemre van szüksége hiteltörlesztéshez, lakásvásárláshoz vagy életszínvonal fenntartásához, akkor hajlamos elfogadni a hosszú távú hátrányokat a rövid távú előnyök érdekében.
A döntés nehézsége és felelőssége
Az EKHO választása tehát komplex döntés, amely számos tényező mérlegelését igényli. Nem elegendő csupán az alacsony adókulcsot nézni, hanem át kell gondolni a nyugdíjra gyakorolt hatást, az egészségbiztosítási ellátások hiányát, az adminisztratív terheket, a bevételi korlátokat és a hosszú távú pénzügyi következményeket is.
Sajnos sokaknak nincs meg a megfelelő szakmai ismerete ahhoz, hogy ezeket a tényezőket alaposan felmérje. A legtöbben csak akkor szembesülnek az EKHO hátrányaival, amikor már késő: amikor nyugdíjba vonulnak és látják az alacsony nyugdíj összegét, vagy amikor betegség vagy gyermek születése miatt szembesülnek a korlátozott ellátásokkal.
Ezért rendkívül fontos, hogy aki az EKHO választását fontolgatja, szakértői segítséget vegyen igénybe. Egy tapasztalt adótanácsadó vagy könyvelő segíthet felmérni a várható előnyöket és hátrányokat, összehasonlítani más adózási formákkal, és megtervezni a hosszú távú pénzügyi stratégiát. Ez a befektetés megtérülhet azáltal, hogy elkerülhetők a későbbi komoly pénzügyi veszteségek.
Az EKHO rendszer tehát korántsem olyan egyszerű és előnyös, mint amilyennek első látásra tűnik. A látszólag vonzó alacsony adókulcs mögött egy komplex, korlátozó és hosszú távon gyakran hátrányos rendszer húzódik meg, amely alapos megfontolást és szakértői tanácsadást igényel a választás előtt. Aki nem méri fel kellő alapossággal a rendszer működését és következményeit, könnyen olyan csapdába eshet, amelyből évtizedekkel később, a nyugdíjkorban derül ki, hogy milyen magas árat fizetett a jelenlegi pénzügyi előnyökért.
