A cikk tartalma Show
Martin Scorsese 2004-es filmje, az Aviátor, egy lenyűgöző bepillantást enged Howard Hughes, a 20. század egyik legellentmondásosabb és legmeghatározóbb alakjának életébe. Bár a film elsősorban Leonardo DiCaprio zseniális alakítására és Scorsese vizuális mestermunkájára fókuszál, a mögöttes történetek, a vásznon megelevenedő karakterek valós alapjai adják a dráma igazi mélységét. Ezek a figurák nem csupán statiszták vagy dramaturgiai eszközök; mindegyikük egy-egy szelete Hughes komplex személyiségének, karrierjének vagy éppen magánéletének, és mindannyian valós, hús-vér emberek voltak, akik jelentős nyomot hagytak a történelemben.
A film aprólékosan mutatja be Hughes megszállott ambícióit, a repülés iránti olthatatlan szenvedélyét, Hollywoodban betöltött szerepét, valamint a fejlődő mentális betegségével vívott küzdelmét. De kik voltak azok a nők, akikhez fűződő viszonya a címlapokra került? Kik voltak azok az üzleti riválisok és politikai ellenfelek, akikkel élete során meg kellett küzdenie? És kik voltak azok a hűséges munkatársak, akik segítették őt elképzeléseinek megvalósításában, majd tanúi voltak hanyatlásának? Ez a cikk ezekre a kérdésekre keresi a választ, bemutatva az Aviátor legendás karakterei mögött rejlő valós személyiségeket és az ő rejtett történeteiket.
Howard Hughes – A vizionárius, a milliárdos és a démonok
A film középpontjában természetesen Howard Hughes áll, akit Leonardo DiCaprio felejthetetlenül alakít. Hughes nem csupán egy gazdag iparos volt; ő volt a 20. század egyik legszínesebb és legmeghatározóbb alakja. Született 1905-ben, Houstonban, egy gazdag családba, és már fiatalon megmutatkozott mérnöki tehetsége és a technológia iránti vonzódása. Apja, Howard R. Hughes Sr., a Hughes Tool Company alapítója volt, amely egy forradalmi olajfúrófejet szabadalmaztatott. Apja korai halála után a fiatal Howard örökölte a hatalmas vagyont, és azonnal nekilátott, hogy saját útját járja.
Hughes életét három fő szenvedély határozta meg: a filmipar, a repülés és a nők. Hollywoodba érkezve gyorsan belevetette magát a filmgyártásba, ahol nem elégedett meg a hagyományos módszerekkel. Saját elképzeléseit akarta megvalósítani, még akkor is, ha ez hatalmas költségekkel és elhúzódó produkciókkal járt. Az “Hell’s Angels” (Pokol angyalai) című, első világháborús repülős filmje, amelynek rendezője és producere is volt, valóságos kasszasiker lett, és Hughes nevét beírta a filmtörténelembe. A filmhez ő maga tervezett repülési jeleneteket, és a kor legmodernebb technikáit alkalmazta, beleértve a színes filmet is bizonyos szakaszokon. A forgatás során több pilóta is életét vesztette, ami jól mutatja Hughes kockázatvállaló, már-már mániákus természetét.
A repülés iránti szerelme azonban még a filmipar iránti érdeklődésénél is mélyebb volt. Hughes maga is képzett pilóta volt, és számos sebességi rekordot állított fel. Ő alapította a Hughes Aircraft Companyt, amely innovatív repülőgépek fejlesztésével foglalkozott. Az 1930-as években ő volt az első, aki Föld körüli repülést hajtott végre, ami akkoriban hihetetlen teljesítménynek számított. Szenvedélye és víziója a repülőgépek tervezésében és gyártásában is megmutatkozott. Az “H-4 Hercules”, közismertebb nevén a “Spruce Goose” (Fenyőliba), egy hatalmas fából készült repülőcsónak, a filmben is kiemelt szerepet kap. Bár csak egyetlenegyszer emelkedett a levegőbe, a projekt Hughes mérnöki ambícióinak és az amerikai hadiiparral való összefonódásának szimbólumává vált.
„Szeretném, ha tudnád, hogy ha valaha is kudarcot vallok, az azért van, mert túlságosan is tökéletes akartam lenni.”
Ez a mondat jól jellemzi Hughes maximalizmusát, amely élete során mind a filmgyártásban, mind a repülésben, mind az üzletben megnyilvánult. Az 1930-as évek végén és az 1940-es évek elején Hughes egyre inkább az üzleti életre koncentrált, és felvásárolta a Transcontinental & Western Air (TWA) légitársaságot. Ezzel egy újabb, még nagyobb küzdelembe vetette magát: a repülési ipar dominanciájáért folytatott harcba, ahol fő ellenfele Juan Trippe és a Pan Am volt.
Hughes magánélete legalább annyira viharos volt, mint üzleti tevékenysége. Számos hollywoodi csillaggal volt kapcsolata, köztük Katharine Hepburnnel és Ava Gardnerrel, akik a filmben is kiemelt szerepet kapnak. Ezek a kapcsolatok gyakran intenzívek és szenvedélyesek voltak, de Hughes növekvő excentricitása és a mentális betegségei (különösen a kényszerbetegsége, az OCD) megnehezítették a hosszú távú elköteleződést. A film kiválóan ábrázolja, ahogy Hughes kényszerbetegsége fokozatosan elhatalmasodik rajta, elszigetelve őt a külvilágtól és tönkretéve a személyes kapcsolatait.
Az 1940-es években Hughes a politikai intrikák középpontjába is került. A Ralph Owen Brewster szenátor vezette kongresszusi bizottság azzal vádolta, hogy a háború alatt szerződéses csalást követett el, és indokolatlanul nagy összegeket költött a repülőgép-fejlesztésekre, például a “Spruce Goose”-ra. A filmben látható szenátusi meghallgatás Hughes karrierjének egyik csúcspontja volt, ahol hősiesen szállt szembe az ellene felhozott vádakkal, és végül győztesen került ki a harcból. Ez a győzelem azonban nem akadályozta meg a hanyatlását, amely az 1950-es évektől kezdve egyre inkább elhatalmasodott rajta, és élete utolsó éveit elszigetelten, a nyilvánosság elől elrejtőzve töltötte.
Katharine Hepburn – Az erős akaratú múzsa
Katharine Hepburn, akit Cate Blanchett alakít a filmben, Hughes életének egyik legfontosabb női alakja volt. Hepburn Hollywood egyik legkülönlegesebb és legfüggetlenebb színésznője volt, akinek erős személyisége, intelligenciája és szokatlan stílusa élesen elkülönítette őt a korabeli díváktól. Ő volt az, aki képes volt szembeszállni Hughes mániákus természetével, és akit Hughes talán a legjobban tisztelt a nők közül.
Kapcsolatuk az 1930-as évek végén kezdődött, amikor Hepburn már befutott sztár volt, bár karrierje éppen egy mélypontot élt át, miután a “box office poison” (kasszarontó) címkét aggatták rá. Hughes és Hepburn egyaránt excentrikusak, céltudatosak és a saját fejük után menők voltak. Kapcsolatuk intellektuális és szenvedélyes volt, de mindkét fél számára a függetlenség volt a legfontosabb. Hepburn nem volt hajlandó feladni a karrierjét Hughes kedvéért, és nem akarta, hogy egy férfi határozza meg az életét. Ő volt az egyetlen, aki képes volt Hughes-t rávenni arra, hogy elhagyja a házát, és olyan tevékenységeket végezzen, mint például a golf, ami némileg enyhítette Hughes egyre súlyosbodó OCD-jét.
A film kiválóan ábrázolja a köztük lévő dinamikát: a szellemes párbeszédeket, a kölcsönös vonzódást és a mély tiszteletet. Hepburn volt az, aki először felismerte Hughes mentális problémáit, és megpróbált segíteni neki, bár végül belátta, hogy Hughes démonaival csak ő maga küzdhet meg. Kapcsolatuk végül azért ért véget, mert Hepburn egy másik férfi, Spencer Tracy iránt érzett szerelme erősebbnek bizonyult. A filmben látható szakításuk fájdalmas, de egyben elegáns is, tükrözve mindkét fél erős jellemét. Hepburn az évek során négyszer nyerte el az Oscar-díjat a legjobb női főszereplő kategóriában, ezzel abszolút rekordot tartva, ami csak megerősíti a filmben ábrázolt ikonikus státuszát.
„Nem akarok házasodni, és te sem akarsz. Miért ne élvezhetnénk egymás társaságát?”
Ez a mondat, bár nem feltétlenül szó szerint hangzott el, tökéletesen összefoglalja a Hepburn és Hughes közötti viszony lényegét: mindketten elutasították a konvenciókat, és saját szabályaik szerint éltek, még akkor is, ha ez a magányosság felé sodorta őket.
Ava Gardner – A femme fatale és a szenvedélyes vihar
Ava Gardner, akit Kate Beckinsale alakít, egy másik ikonikus hollywoodi sztár volt, aki mély nyomot hagyott Howard Hughes életében. Gardner a ’40-es és ’50-es évek egyik legnagyobb szexszimbóluma volt, vad, független és rendkívül temperamentumos nő, akinek élete tele volt viharos románcokkal és botrányokkal. Kapcsolata Hughes-szal talán a leginkább szenvedélyes és pusztító volt valamennyi közül.
Hughes megszállottan szerelmes volt Gardnerbe, és megpróbálta irányítani az életét, a karrierjét és minden lépését. Ez a kontrollvágy azonban Ava Gardner független természetével ütközött, aki nem tűrte, hogy bárki is diktáljon neki. A filmben látható veszekedéseik, szenvedélyes összecsapásaik és a Hughes féltékenységéből fakadó drámák valós alapokon nyugszanak. Gardner gyakran megcsalta Hughes-t, ami csak tovább táplálta Hughes bizonytalanságait és kényszerbetegségét. A film egyik emlékezetes jelenete, amikor Gardner Hughes-t egy pohár borral fejbe vágja, jól szemlélteti a kapcsolatuk robbanékony természetét.
Bár Hughes hatalmas összegeket költött Gardnerre, és mindent megpróbált megtenni, hogy mellette tartsa, a kapcsolatuk végül kudarcra volt ítélve. Gardner nem akart egy aranykalitkában élni, és Hughes növekvő excentricitása, valamint a gyanakvása elviselhetetlenné tette a helyzetet. Gardner később így nyilatkozott Hughesről: „Szerettem őt, de ő nem volt jó nekem.” A film hűen ábrázolja a két erős akaratú személyiség ütközését, és azt, hogyan válhat a szenvedély pusztítóvá, ha a mentális betegség és a kontrollvágy árnyékolja be.
Gardner karrierje a Hughes-szal való kapcsolata idején is virágzott, olyan filmekben szerepelt, mint a “Mogambo”, amiért Oscar-díjra is jelölték. Független szelleme és Hollywood akkori konvencióival való szembeszegülése tette őt annyira különlegessé és emlékezetessé, akárcsak Hughes-t a maga területén. Kettejük története a filmben a románc, a tragédia és a kontrollvágy drámai szimbóluma.
Juan Trippe – Az üzleti rivális és a légiközlekedés ura
Howard Hughes egyik legnagyobb üzleti ellenfele a Pan American World Airways (Pan Am) alapítója és vezetője, Juan Trippe volt, akit Alec Baldwin alakít a filmben. Trippe egy rendkívül ambiciózus és könyörtelen üzletember volt, aki a Pan Am-ot a világ vezető légitársaságává építette fel, és monopolhelyzetre törekedett a nemzetközi légi közlekedésben. A filmben Trippe a Hughes-szal való rivalizálásának középpontjában áll, különösen a transzatlanti útvonalakért folytatott harcban.
Trippe a Civil Aeronautics Board (CAB), az amerikai légügyi hatóság befolyásolásával igyekezett elérni, hogy a Pan Am legyen az egyetlen amerikai légitársaság, amely nemzetközi járatokat üzemeltethet. Ez a stratégia közvetlenül fenyegette Hughes TWA-ját, amely szintén terjeszkedni akart a nemzetközi piacon. A filmben látható politikai machinációk, a lobbizás és a szenátusi bizottságok befolyásolása valós történelmi eseményeken alapulnak. Trippe a Ralph Owen Brewster szenátorral való szoros kapcsolatát is felhasználta Hughes lejáratására és üzleti érdekeinek előmozdítására.
A Pan Am és a TWA közötti háború nem csupán két üzletember személyes rivalizálása volt, hanem egy nagyobb küzdelem a szabad piac és a monopólium között az amerikai légiközlekedésben. Hughes, a magányos harcos, aki a kormányzati beavatkozás ellen küzdött, Trippe-pel és a Pan Am hatalmas befolyásával nézett szembe. A film hitelesen ábrázolja Trippe-et mint egy hidegvérű, számító üzletembert, aki nem riad vissza semmitől, hogy elérje céljait. Végül Hughes győztesen került ki a szenátusi meghallgatásból, de a légiközlekedési iparban folytatott küzdelem még évekig tartott.
Trippe öröksége hatalmas. Ő volt az, aki bevezette a jet-korszakot a Pan Am-nél a Boeing 707-esekkel, és ő volt az, aki kezdeményezte a Boeing 747-es, a “Jumbo Jet” kifejlesztését. Bár a filmben ellenfélként jelenik meg, Trippe kétségtelenül a légiközlekedés egyik úttörője volt, akinek víziója alapjaiban változtatta meg a világ utazási szokásait.
Noah Dietrich – A hűséges jobb kéz és az árulás
Noah Dietrich, akit John C. Reilly alakít, Howard Hughes hosszú ideig tartó, megbízható üzleti menedzsere és jobb keze volt. Dietrich a Hughes Tool Company pénzügyi igazgatójaként kezdte, majd Hughes összes üzleti vállalkozásának kulcsfigurájává vált, beleértve a filmstúdiókat, a légitársaságot és a repülőgépgyárat. Ő volt az, aki megpróbálta rendszerezni Hughes kaotikus üzleti ügyeit és kordában tartani a milliárdos excentrikus költekezéseit.
A film elején Dietrich a Hughes iránti mély lojalitásával és barátságával tűnik ki. Ő az, aki próbálja megérteni Hughes vízióit, és segít neki azok megvalósításában, miközben a földön tartja a céget. Dietrich volt az, aki Hughes oldalán állt a legnehezebb időkben is, például a “Spruce Goose” projekt körüli kudarcok és a szenátusi meghallgatás idején. Ő volt az, aki megpróbálta lebeszélni Hughes-t a túlzott kockázatvállalásról, és figyelmeztette a pénzügyi veszélyekre.
Azonban Hughes egyre súlyosbodó OCD-je és paranoiája fokozatosan megmérgezte a kapcsolatukat. Hughes egyre inkább elzárkózott a világtól, és nem volt hajlandó kommunikálni senkivel, még Dietrich-kel sem. Ez a helyzet tarthatatlanná vált Dietrich számára, aki évtizedekig szolgálta Hughes-t. A filmben ábrázolt szakításuk tragikus, de elkerülhetetlen volt. Dietrich végül elhagyta Hughes-t, és később írt egy könyvet a vele töltött évekről, amelyben részletesen beszámolt Hughes excentrikus viselkedéséről és a birodalmának irányításáról.
Noah Dietrich története rávilágít arra, milyen nehéz volt együtt dolgozni egy olyan zseniális, de egyre inkább mentális betegséggel küzdő emberrel, mint Howard Hughes. Ő volt az a bizalmas, aki a legközelebb állt Hughes-hoz az üzleti világban, és akinek a története a hűségről, a kiábrándultságról és az emberi tűrőképesség határairól szól.
Ralph Owen Brewster szenátor – A politikai ellenfél
Ralph Owen Brewster szenátor, akit Alan Alda alakít a filmben, Howard Hughes egyik legjelentősebb politikai ellenfele volt. Brewster egy befolyásos republikánus szenátor volt Maine államból, aki a második világháború utáni időszakban a háborús szerződésekkel kapcsolatos visszaéléseket vizsgáló bizottság vezetője volt. Célja az volt, hogy leleplezze a korrupciót és a pazarlást, de a filmben egyértelműen látszik, hogy személyes és politikai indítékok is vezérelték Hughes elleni támadásában.
Brewster szorosan együttműködött Juan Trippe-pel, a Pan Am vezetőjével, aki a szenátor segítségével akarta monopolhelyzetbe hozni légitársaságát a nemzetközi járatok terén. A szenátor azt remélte, hogy Hughes lejáratásával és a TWA-val kötött szerződések megkérdőjelezésével gyengítheti Hughes pozícióját, és utat nyithat Trippe számára. A fő vád Hughes ellen az volt, hogy a “Spruce Goose” (H-4 Hercules) és más repülőgép-projektek hatalmas összegeket emésztettek fel, de nem hozták meg a várt eredményeket a háborús erőfeszítések szempontjából.
A film csúcspontja a szenátusi meghallgatás, ahol Hughes személyesen száll szembe Brewster vádjaival. Ez a jelenet dramaturgiai szempontból is kulcsfontosságú, hiszen itt mutatkozik meg Hughes ereje, intelligenciája és harciassága, annak ellenére, hogy ekkor már a kényszerbetegsége is egyre inkább eluralkodott rajta. Hughes nemcsak megvédte magát, hanem ellentámadásba lendült, és azzal vádolta meg Brewster-t, hogy Trippe bábja, és korrupt módon próbálja befolyásolni a légügyi politikát.
„Ön egy hazug, Brewster szenátor! Egy hazug és egy tolvaj!”
Ez a Hughes szájából elhangzó mondat, bár drámaian felerősített, jól érzékelteti a valós meghallgatáson tapasztalt feszültséget és Hughes határozott fellépését. A valóságban Hughes tényleg megfordította a helyzetet a meghallgatáson, és bebizonyította, hogy Brewster motivációi nem tisztán erkölcsiek voltak. Ez a győzelem hatalmas lendületet adott Hughes-nak, és súlyos csapást mért Brewster politikai karrierjére, aki a következő választásokon el is vesztette szenátori székét. Brewster alakja a politikai hatalommal való visszaélés és a korrupció allegóriája a filmben.
További karakterek a legendák árnyékában
Az Aviátor számos más valós személyiséget is felvillant, akik kulcsszerepet játszottak Howard Hughes életében vagy a korabeli Hollywoodban és üzleti világban. Bár ezek a karakterek kevesebb játékidőt kapnak, jelenlétük elengedhetetlen a kor hangulatának és Hughes komplex világának megértéséhez.
Jean Harlow – Az angyali szőkeség
Jean Harlow, akit Gwen Stefani alakít, a ’30-as évek egyik legnagyobb szexszimbóluma volt, az “platinaszőke” ikonja. A filmben rövid ideig tűnik fel, mint Howard Hughes egyik korai románca, miközben Hughes a “Hell’s Angels” című filmet forgatta. Harlow valójában is szerepelt Hughes “Hell’s Angels” című filmjében, és a film kapcsán ismerték meg egymást. Bár a románcuk rövid volt, Harlow jelenléte a filmben emlékeztet Hughes korai hollywoodi éveire és a korabeli filmipar glamúrjára. Tragikusan fiatalon, 26 évesen hunyt el, ami tovább erősítette legendáját.
Spencer Tracy – A csendes ellenfél
Spencer Tracy, akit Kevin O’Rourke alakít, Katharine Hepburn élete legnagyobb szerelme volt. Bár Tracy csak rövid ideig jelenik meg a filmben, és soha nem találkozik Hughes-szal, a jelenléte Hepburn életében nyilvánvaló. Hepburn és Tracy kapcsolata Hollywood egyik legféltettebb titka volt, mivel Tracy házas ember volt. A filmben Hepburn választása Tracy mellett Hughes-szal szemben jól mutatja Hepburn hűségét és a konvenciókkal való szembeszállását. Tracy alakja a filmben Hughes azon képességének határát jelképezi, hogy mindent megvásároljon vagy irányítson, hiszen Hepburn szívét nem tudta megkapni.
Robert Gross – A repülőgépgyártó vetélytárs
Robert Gross, a Lockheed Corporation vezetője, akit Willem Dafoe alakít, Hughes egy másik üzleti riválisa volt. A Lockheed a Hughes Aircraft fő versenytársa volt a repülőgépgyártásban. A filmben Gross szerepe viszonylag kicsi, de rávilágít a repülési iparban uralkodó intenzív versenyre és a politikai befolyás fontosságára. Gross és Hughes közötti versengés a technológiai innováció és a hadiipari szerződések megszerzéséért folyt, ami a második világháború idején különösen éles volt.
Glenn O’Dell – A pilóta és a hősiesség
Glenn O’Dell karaktere, akit Matt Ross játszik, egy fiktív alak, de számos valós tesztpilótát képvisel, akik Hughes-nak dolgoztak. Hughes maga is bátor pilóta volt, de a veszélyes tesztrepüléseket gyakran másokra bízta. O’Dell jelenléte a filmben a repülés iránti szenvedély árnyoldalát mutatja be: a folyamatos kockázatot, a baleseteket és az emberi áldozatokat, amelyek a technológiai fejlődéssel jártak. Ő testesíti meg azt a szellemiséget és bátorságot, ami a korabeli repülés hőskorát jellemezte.
Jane Russell – A botrányos sztár
Jane Russell, akit Kelli Garner alakít, Hughes “The Outlaw” (A törvényen kívüli) című filmjének sztárja volt. Russell a filmben egy szexszimbólumként jelenik meg, akinek dekoltázsa botrányokat kavart a ’40-es évek Amerikájában. Hughes megszállottan küzdött a cenzúra ellen, hogy Russell filmjét a maga eredeti formájában mutathassa be. Ez a küzdelem jól illusztrálja Hughes szabadság iránti vágyát, és azt, hogy mennyire nem tűrte a korlátozásokat, még akkor sem, ha ez a közvéleménnyel vagy a cenzorokkal való összecsapást jelentette. Russell jelenléte a filmben Hughes hollywoodi éveinek egy másik, sokkal botrányosabb oldalát mutatja be, ahol a művészet és a kommercializmus, valamint a szabadság és a cenzúra ütközött.
A film történelmi hűsége és művészi szabadsága
Az Aviátor egy lenyűgöző életrajzi film, amely hatalmas kutatómunkán alapul, és Martin Scorsese rendező, valamint John Logan forgatókönyvíró igyekezett a lehető leghűebben bemutatni Howard Hughes életét. Ugyanakkor, mint minden történelmi film, az Aviátor is él a művészi szabadság lehetőségével, hogy a drámai hatást fokozza, és egy koherens narratívát hozzon létre.
A film számos kulcsfontosságú eseményt és karaktert rendkívül pontosan ábrázol. Howard Hughes excentrikus viselkedése, a kényszerbetegségének (OCD) fokozatos elhatalmasodása, a repülés iránti szenvedélye, a “Spruce Goose” és a szenátusi meghallgatás mind hitelesen jelennek meg. A Katharine Hepburnnel és Ava Gardnerrel való viharos kapcsolatai is nagyrészt a valós eseményeken alapulnak, bár a dialógusok és a specifikus jelenetek természetesen a forgatókönyvírói fantázia szüleményei.
A Juan Trippe-pel és Ralph Owen Brewster szenátorral folytatott üzleti és politikai harc is pontosan tükrözi a korabeli légiközlekedési iparban zajló hatalmi játszmákat és a politikai korrupciót. A film érzékletesen mutatja be, hogyan próbálta Trippe monopolizálni a nemzetközi légi járatokat, és hogyan használta fel Brewster szenátort Hughes lejáratására. A szenátusi meghallgatás, Hughes hősies fellépésével, a valóságban is fordulópontot jelentett az ügyben.
Azonban vannak olyan pontok, ahol a film eltér a történelmi tényektől, vagy egyszerűsít a bonyolult valóságon. Például a film a Hughes és Hepburn közötti kapcsolatot romantikusabbnak és idealizáltabbnak mutatja be, mint amilyen valójában volt, bár a kölcsönös tisztelet és vonzalom ténye vitathatatlan. Noah Dietrich és Hughes kapcsolata is drámai módon végződik a filmben, ami a valóságban egy hosszabb, elhúzódó folyamat volt. A film sokszor a karakterek dialógusain keresztül mesél el komplex üzleti vagy politikai folyamatokat, ami a mozivászonra adaptálás elkerülhetetlen velejárója.
A film befejezése, amely Hughes elszigeteltségét és a mentális betegségének elhatalmasodását mutatja be, szintén művészien van ábrázolva. Bár a valóságban Hughes még évtizedekig élt a nyilvánosság elől elzárva, a film a történetet egy drámai csúcspontra építi, ahol a nézők érezhetik Hughes hanyatlásának súlyát. A Leonardo DiCaprio által nyújtott alakítás, különösen a kényszerbetegség tüneteinek ábrázolása, mély empátiát ébreszt a nézőben Hughes iránt, és rávilágít arra, hogy a zsenialitás és a mentális betegség gyakran kéz a kézben járhat.
Az Aviátor nem csupán egy életrajzi film, hanem egy portré az amerikai álomról, a siker árnyoldalairól, a megszállottságról és a magányról. A film szereplőinek rejtett történetei nemcsak a moziélményt gazdagítják, hanem mélyebb megértést nyújtanak egy olyan korszakról, ahol a technológiai fejlődés, a hollywoodi glamúr és a politikai intrikák szorosan összefonódtak. A film rávilágít arra, hogy a vásznon látott karakterek mögött mindig ott rejlik a valóság bonyolult szövevénye, amely gyakran még a legfantáziadúsabb forgatókönyveknél is izgalmasabb és tanulságosabb.
