A lép szerepe az emberi szervezetben – Funkciók, jelek ha problémás és mikor fordulj orvoshoz

Az emberi szervezet bonyolult, mégis csodálatos gépezet, ahol minden szervnek megvan a maga pontosan meghatározott feladata. Egyes szervek, mint a szív vagy a tüdő, közismelten létfontosságúak, míg mások, például a lép, gyakran háttérbe szorulnak a köztudatban. Pedig ez a viszonylag kicsi, bab alakú szerv kulcsszerepet játszik egészségünk fenntartásában, különösen az immunrendszer és a vérképzés területén. A lép a hasüreg bal felső részén helyezkedik el, a rekeszizom alatt, a gyomor és a bal vese között, és bár sokáig rejtély övezte pontos funkcióit, mára tudjuk, hogy nélkülözhetetlen a kórokozók elleni védekezésben, a régi vérsejtek eltávolításában és a vérképződés bizonyos aspektusaiban. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy megértsük a lép működését, felismerjük a problémás jeleket, és tudjuk, mikor keressünk orvosi segítséget, hogy megőrizzük testi épségünket és vitalitásunkat.

A lép anatómiája és elhelyezkedése a szervezetben

A lép (latinul: lien vagy splen) egy puha, szivacsos szerv, amely a hasüreg bal felső kvadránsában, a rekeszizom alatt, a gyomor mögött és a bal vese felett helyezkedik el, a IX-XI. bordák magasságában. Átlagos felnőtt emberben körülbelül 10-12 centiméter hosszú, 7-8 centiméter széles és 3-4 centiméter vastag, súlya pedig 150-200 gramm között mozog. Alakja hasonlít egy nagy, lapos babra vagy kávészemre, és jellegzetes sötétvörös-lilás színű, ami a gazdag vérellátásának köszönhető. A lép elhelyezkedése miatt általában nem tapintható ki a hasfalon keresztül, kivéve, ha megnagyobbodik, vagyis splenomegalia alakul ki, ami számos alapbetegségre utalhat.

A lép elhelyezkedése stratégiai jelentőségű, mivel szorosan kapcsolódik a vérkeringéshez és a nyirokrendszerhez. Az aortából eredő lépartéria (arteria splenica) látja el vérrel, amely oxigéndús vért szállít a szervhez. Ez az artéria a hasnyálmirigy felső széle mentén fut, és mielőtt elérné a lépet, számos ágat ad le a gyomornak és a hasnyálmirigynek. A lépartéria ágai apróbb artériákra oszlanak, amelyek mélyen behatolnak a lép szövetébe, biztosítva a szerv intenzív vérellátását.

A vér a lépből a lépvéna (vena splenica) révén távozik, amely a portális vénába (kapuvéna) ömlik. Ez a vénás rendszer a májba szállítja a lépből származó vért, amely így közvetlenül részt vesz a máj méregtelenítő és anyagcsere-folyamataiban. Ez a szoros kapcsolat a májjal kulcsfontosságú a vérsejtek lebontásából származó anyagcseretermékek, például a bilirubin feldolgozásában, amely a hemoglobin bomlásából keletkezik. A lép tehát nemcsak szűrőként működik, hanem szervesen bekapcsolódik a szervezet nagyobb vérkeringési és méregtelenítő hálózatába.

A lép tokja vastag, rostos kötőszövetből áll, amely védi a szervet a külső behatásoktól és a belső nyomásváltozásoktól. Ebből a tokból behúzódások, úgynevezett trabeculák nyúlnak be a lépállományba, amelyek egy vázrendszert alkotnak, és támasztják a lép puha szövetét. Ezek a trabeculák osztják fel a lépállományt kisebb rekeszekre, amelyekben két fő típusú szövet található: a vörös pulpa és a fehér pulpa. Ez a kettős szerkezet, a tok és a trabeculák által biztosított stabilitás, valamint a speciális vérellátás teszi lehetővé a lép sokrétű és komplex feladatait, amelyek nélkülözhetetlenek az egészséges működéshez.

A lép fő funkciói – egy multifunkcionális szerv

A lép nem egyetlen, hanem számos létfontosságú funkciót lát el a szervezetben, amelyek az immunrendszer, a vérképzés és a vér szűrése köré csoportosulnak. Ez a sokoldalúság magyarázza, miért okozhatnak súlyos tüneteket a lép betegségei, és miért olyan fontos a szerv egészségének megőrzése. A lép funkciói szorosan összefonódnak, és egymást kiegészítve járulnak hozzá a szervezet homeosztázisának fenntartásához.

Az immunrendszeri szerep: a szervezet védvonala

A lép az immunrendszer egyik legfontosabb szerve, afféle “vérszűrő és immunológiai őrszem”. Különösen hatékony a véráramban keringő kórokozók, például baktériumok, vírusok és paraziták felismerésében és eltávolításában. Ez a funkció a fehér pulpa területén valósul meg, amely gazdag limfocitákban (fehérvérsejtek egy típusa) és más immunsejtekben, melyek folyamatosan figyelik a vér összetételét. A lép egyedülálló vérellátása, ahol a vér lassan áramlik át a szöveteken, ideális körülményeket teremt az immunsejtek számára, hogy alaposan átvizsgálják a vérben lévő idegen anyagokat.

A fehér pulpa, amely limfoid tüszőkből és periarteriális limfoid hüvelyekből áll, gazdag T- és B-limfocitákban. Ezek a sejtek az immunválasz kulcsszereplői, és a lépben történik meg a differenciálódásuk és érésük. A B-limfociták itt érnek és alakulnak plazmasejtekké, amelyek antitesteket termelnek a kórokozók ellen. Ez a folyamat létfontosságú a humorális immunitás kialakulásában, amely a testnedvekben keringő antitestek révén biztosítja a védelmet a fertőzésekkel szemben.

Amikor a lépben áthaladó vérben lévő idegen anyagokat és kórokozókat a makrofágok (falósejtek) és a dendritikus sejtek felismerik, azonnal aktiválódik az immunválasz. Ezek a sejtek bekebelezik a kórokozókat, majd antigénprezentációval aktiválják a limfocitákat, elindítva az adaptív immunválaszt. Különösen fontos a lép szerepe az úgynevezett kapszulázott baktériumok elleni védekezésben. Ezek a baktériumok (pl. Streptococcus pneumoniae, Haemophilus influenzae, Neisseria meningitidis) vastag poliszacharid tokkal rendelkeznek, ami megnehezíti a komplementrendszer és más immunsejtek munkáját. A lép speciális sejtjei hatékonyan távolítják el ezeket a kórokozókat a vérből, megakadályozva a súlyos, életveszélyes fertőzések kialakulását.

A lép tehát nem csupán egy szűrő, hanem egy aktív immunológiai központ, ahol az immunsejtek találkoznak a kórokozókkal, aktiválódnak, és hatékony védelmi mechanizmusokat indítanak el. Hozzájárul az immunológiai memória kialakításához is, ami azt jelenti, hogy egy korábbi fertőzés után a szervezet gyorsabban és erősebben tud reagálni ugyanarra a kórokozóra. Ez a komplex immunológiai funkció teszi a lépet a szervezet egyik legfontosabb védvonalaává a véráramba került patogénekkel szemben, fenntartva a belső környezet sterilitását és az általános egészséget.

Vérképző rendszeri szerep (hematopoézis): a vérsejtek otthona és temetője

A lép a vérképző rendszer szempontjából is kiemelten fontos, hiszen a vérsejtek “életciklusának” több szakaszában is részt vesz. Ez a funkció főként a vörös pulpa területén valósul meg, amely gazdag vérerekben, makrofágokban és vérsejtekben. A vörös pulpa egyedülálló szerkezete, a szinuszok és a vénás zsinórok hálózata ideális környezetet biztosít a vérsejtek ellenőrzésére és feldolgozására, biztosítva a vérkeringés zavartalan működését.

A lép legismertebb funkciója a szeneszcens (öregedő, károsodott) vörösvértestek eltávolítása a keringésből. A vörös pulpa szinuszaiban lévő makrofágok felismerik és bekebelezik azokat a vörösvértesteket, amelyek már elvesztették rugalmasságukat, vagy károsodtak a hosszú keringés során. Ez a “minőségellenőrzés” biztosítja, hogy csak egészséges, működőképes vörösvértestek keringenek a véráramban, optimalizálva az oxigénszállítást a szövetekhez. A lép tehát egyfajta “vérsejt-temetőként” funkcionál, ahol a lejárt szavatosságú sejtek méltó véget érnek.

A hemoglobin, a vörösvértestek oxigénszállító molekulája, a lépben bomlik le. A vasat visszanyeri a szervezet, és újrahasznosítja az új vörösvértestek képzéséhez, ami létfontosságú a vérszegénység megelőzésében. A hemből biliverdin, majd bilirubin képződik, amely a májba kerül feldolgozásra és az epével ürül. Ez a vas újrahasznosítási folyamat rendkívül gazdaságossá teszi a szervezet vasanyagcseréjét, és minimalizálja a vasveszteséget. A lép tehát nemcsak lebontja, hanem újrahasznosítja is a vérsejtek értékes komponenseit.

A lép jelentős mennyiségű vérlemezkét (trombocitát) tárol, amelyek a véralvadásban játszanak kulcsszerepet. Normális esetben a szervezet vérlemezkéinek mintegy egyharmada a lépben raktározódik, készen arra, hogy vészhelyzet esetén gyorsan mobilizálható legyen a véráramba. Emellett a lép bizonyos fehérvérsejteket, például monocitákat is tárol, amelyek szintén gyorsan felszabadíthatók fertőzés vagy gyulladás esetén. Ez a vértároló kapacitás a lépnek egyfajta “vérbank” funkciót is kölcsönöz, amely szükség esetén gyorsan képes kiegészíteni a keringő vérsejtek mennyiségét.

A magzati fejlődés során a lép a vérképzés egyik fő helyszíne, a csontvelő érése előtt. Bár születés után a csontvelő veszi át ezt a funkciót, bizonyos betegségek, például súlyos vérszegénység vagy csontvelő-elégtelenség esetén a lép felnőttkorban is képes lehet újraindítani a vérképzést (extramedulláris hematopoézis). Ez a kompenzatórikus képesség aláhúzza a lép fontosságát a vérképző rendszer tartalék kapacitásában, amely extrém körülmények között aktiválódhat, biztosítva a szervezet alapvető működését.

Szűrő funkció: a vér mechanikai tisztítója

A lép egyedülálló vérellátása és szerkezete rendkívül hatékony mechanikai szűrővé teszi. A vér lassú áthaladása a lép szinuszaiban és a vörös pulpa retikuláris hálózatában lehetőséget ad a makrofágoknak, hogy alaposan átvizsgálják a vérben keringő elemeket, eltávolítva a nem kívánt részecskéket és a károsodott sejteket. Ez a folyamat hasonló ahhoz, ahogy egy finom szűrő kiszűri a szennyeződéseket egy folyadékból, biztosítva a vér tisztaságát és megfelelő összetételét.

A lép nemcsak az öregedő vörösvértesteket, hanem a kóros alakú vagy károsodott vérsejteket is kiszűri. Ilyenek lehetnek például a sarlósejtes anémiában szenvedő betegek sarló alakú vörösvértestjei, amelyek merevebbek és hajlamosabbak az érelzáródásra. A lép ezeket a rendellenes sejteket hatékonyan eltávolítja a keringésből, megelőzve az érelzáródásokat és fenntartva a vér optimális áramlását. Hasonlóképpen, a maláriás betegek parazitával fertőzött vérsejtjeit is kiszűri, ezzel csökkentve a paraziták terjedését és a betegség súlyosságát. A lép tehát egyfajta “minőségellenőrzést” végez a vérsejteken.

Az immunrendszeri szerephez kapcsolódva, a lép mechanikusan is eltávolítja a vérből a baktériumokat, parazitákat és egyéb idegen részecskéket, amelyek a véráramba kerülhetnek. Ezek a részecskék lehetnek például a bélből felszívódó, vagy sérülés következtében a vérbe jutó mikroorganizmusok. A lép speciális makrofágjai, a “szinuszos makrofágok”, különösen hatékonyak ezeknek a részecskéknek a bekebelezésében és lebontásában. Ez a kettős mechanizmus – mechanikai szűrés és immunológiai felismerés – teszi a lépet a szervezet egyik legfontosabb védelmi bástyájává a véráramba került káros anyagokkal és kórokozókkal szemben.

Vértárolás: a vészhelyzeti tartalék

Bár az emberi lép vértároló kapacitása nem olyan jelentős, mint egyes állatoknál (pl. kutyák, lovak), amelyek képesek nagy mennyiségű vért mobilizálni a lépekből fizikai megterhelés esetén, az emberi lép is rendelkezik bizonyos vértároló funkcióval. Ez a funkció elsősorban a vérlemezkék és bizonyos fehérvérsejtek, például monociták tárolására vonatkozik. A lép vészhelyzetekre, például vérveszteségre is felkészülve tartja ezeket a sejteket, hogy gyorsan a keringésbe juttathassa őket, amikor a szervezetnek szüksége van rájuk.

Vészhelyzet, például vérveszteség esetén a lépben tárolt vérlemezkék gyorsan a keringésbe juttathatók, hozzájárulva a véralvadáshoz és a vérveszteség csökkentéséhez. Ez a mechanizmus különösen fontos akut sérülések vagy műtétek során, amikor a gyors véralvadás életmentő lehet. A lép tehát egyfajta “vészhelyzeti vérbankként” is működik, amely képes gyorsan reagálni a szervezet változó igényeire.

Emellett a lép a vérplazma egy részét is képes tárolni, bár ez a mennyiség viszonylag csekély. A vértárolás funkciója hozzájárul a keringő vér térfogatának és összetételének finomhangolásához, ami létfontosságú a vérnyomás stabilizálásához és a szövetek megfelelő oxigénellátásához. Bár az emberi lép nem olyan “vérraktár”, mint egyes emlősöknél, a vérlemezkék és immunsejtek tárolása mégis jelentős szerepet játszik a szervezet akut reakcióiban és a homeosztázis fenntartásában.

A lép működésének részletes mechanizmusai

A lép komplex működésének megértéséhez elengedhetetlen a mikroszkopikus szerkezetének és a véráramlás útjának ismerete. A lép két fő típusú szövetből áll, a vörös és a fehér pulpából, amelyek egymással szoros kölcsönhatásban végzik el feladataikat. Ezek a pulpák nem csupán anatómiai egységek, hanem funkcionális zónák is, amelyek speciális sejtekkel és keringési mintákkal rendelkeznek, lehetővé téve a lép egyedülálló és sokrétű szerepét a szervezetben.

A vörös pulpa: a vérszűrő és a vérsejtek lebontója

A vörös pulpa teszi ki a lép térfogatának körülbelül 75-80%-át, és a vöröses színe a benne lévő nagy mennyiségű vér miatt van. Fő feladata a vér szűrése és a régi, károsodott vérsejtek eltávolítása. A vörös pulpa két fő részből áll: a szinuszokból (vagy szinuszoidokból) és a vénás zsinórokból (más néven Billroth-zsinórok). Ezek a struktúrák egyedülálló “nyitott keringési” rendszert hoznak létre, amely kulcsfontosságú a lép szűrőfunkciójában.

A szinuszok speciális, tágult kapillárisok, amelyek falán rések találhatók. Ezek a rések sokkal kisebbek, mint egy normális vörösvértest átmérője. A vér lassan áramlik át ezeken a szinuszokon, lehetővé téve az immunsejtek számára, hogy alaposan átvizsgálják a vérsejteket. A vénás zsinórok retikuláris kötőszövetből álló hálózatok, amelyek tele vannak makrofágokkal, limfocitákkal, plazmasejtekkel és vérsejtekkel. Itt történik a vérsejtek “stressztesztje” és a károsodott sejtek felismerése.

A vér a lépartérián keresztül érkezik, majd apróbb artériákba ágazik. Egy része közvetlenül a szinuszokba ömlik (zárt keringés), míg egy másik része a vénás zsinórokba kerül, ahol ki kell préselődnie a szinuszokba (nyitott keringés). Ez a nyitott keringési útvonal kulcsfontosságú a lép szűrőfunkciójában. A vérsejteknek, hogy visszakerüljenek a keringésbe, át kell préselődniük a szinuszok falán lévő szűk réseken. Az öregedő, merev vörösvértestek, valamint a károsodott vagy rendellenes sejtek erre képtelenek, így a vénás zsinórokban rekednek, ahol a makrofágok bekebelezik és lebontják őket. Ez a folyamat, amelyet “culling”-nak és “pitting”-nek is neveznek, biztosítja, hogy a keringő vér csak egészséges sejteket tartalmazzon, optimalizálva az oxigénszállítást és megelőzve az érelzáródásokat.

A fehér pulpa: az immunológiai központ

A fehér pulpa a lép térfogatának mintegy 15-20%-át teszi ki, és a nyirokszövetekhez hasonlóan a fehérvérsejtek, különösen a limfociták dominálják. Ez a lép immunológiai központja, ahol a szervezet védekező mechanizmusai aktiválódnak a véráramban keringő kórokozók ellen. A fehér pulpa a központi artériák körül helyezkedik el, és két fő részből áll: a periarteriális limfoid hüvelyek (PALS) és a limfoid tüszők (folliculusok).

A PALS a központi artériák körüli limfocita-gazdag területek, ahol főként T-limfociták találhatók. Itt történik az antigénprezentáció és a T-sejtek aktivációja. Amikor a vérben lévő antigének bejutnak a PALS-ba, a dendritikus sejtek és makrofágok bemutatják őket a T-limfocitáknak, elindítva a sejtes immunválaszt. Ez a folyamat kulcsfontosságú a vírusok és intracelluláris baktériumok elleni védekezésben, valamint a daganatos sejtek felismerésében és elpusztításában.

A limfoid tüszők, amelyek gyakran csíraközponttal rendelkeznek, a PALS-hoz kapcsolódó, B-limfocitákban gazdag területek. Itt történik a B-sejtek proliferációja és differenciálódása plazmasejtekké, amelyek antitesteket termelnek. A csíraközpontokban a B-sejtek mutációkon mennek keresztül, és olyan antitesteket termelnek, amelyek egyre specifikusabbak és hatékonyabbak az adott antigén ellen. Ez a folyamat biztosítja a tartós és erőteljes humorális immunválaszt, amely létfontosságú a baktériumok és toxinok elleni védekezésben.

A vörös és fehér pulpa közötti határterület az úgynevezett marginális zóna, amely speciális makrofágokat és B-sejteket tartalmaz. Ez a zóna az első védelmi vonal a véráramba került kórokozók ellen, és kulcsszerepet játszik a gyors immunválasz elindításában. A marginális zóna sejtjei képesek gyorsan felismerni és reagálni a vérben keringő antigénekre, mielőtt azok a szisztémás keringésben súlyos fertőzést okoznának. A lép ezen komplex mikroarchitektúrája teszi lehetővé, hogy egyszerre lássa el a vérszűrés, a vérsejt-feldolgozás és az immunológiai védekezés sokrétű feladatait.

Jelek, ha a lép problémás – tünetek és állapotok

A lép problémái számos különböző formában jelentkezhetnek, az enyhe, alig észrevehető tünetektől a súlyos, életveszélyes állapotokig. Mivel a lép számos alapvető funkciót lát el, működési zavarai széleskörű hatással lehetnek a szervezetre. Fontos felismerni a figyelmeztető jeleket, hogy időben orvoshoz fordulhassunk, és megelőzhessük a súlyosabb szövődményeket.

Lépnagyobbodás (splenomegalia)

A lépnagyobbodás, orvosi nevén splenomegalia, a lép leggyakoribb problémája. Akkor beszélünk róla, ha a lép mérete meghaladja a normális tartományt, és tapinthatóvá válik a hasfalon keresztül, vagy képalkotó vizsgálaton (pl. ultrahang) derül ki. A splenomegalia önmagában nem betegség, hanem egy alapbetegség tünete, amely a lép fokozott munkavégzésére, gyulladására, vérsejtek felhalmozódására vagy daganatos infiltrációjára utal.

A lépnagyobbodás okai:

• Fertőzések: A fertőzések az egyik leggyakoribb okai a splenomegaliának, mivel a lép az immunrendszer központjaként reagál a kórokozókra. Ide tartoznak a vírusos fertőzések (pl. mononukleózis, HIV, citomegalovírus, hepatitis), bakteriális fertőzések (pl. szepszis, endokarditisz, tífusz, brucellózis, tuberkulózis), parazitás fertőzések (pl. malária, leishmaniasis, toxoplazmózis) és gombás fertőzések. A lép megnövekedése ilyenkor az immunrendszer fokozott aktivitásának jele, ahogy a limfociták és makrofágok szaporodnak, hogy felvegyék a harcot a kórokozókkal.
• Vérbetegségek és daganatok: Számos hematológiai betegség okozhat splenomegaliát, mivel a lép szorosan kapcsolódik a vérképzéshez és a vérsejtek lebontásához. Ide tartoznak a leukémiák (különösen a krónikus mieloid leukémia), a limfómák (Hodgkin és non-Hodgkin limfóma), a mieloproliferatív betegségek (pl. mielofibrózis, policitémia vera), a hemolitikus anémiák (pl. sarlósejtes anémia, talasszémia, autoimmun hemolitikus anémia), valamint a veleszületett vérsejt-rendellenességek (pl. herediter szferocitózis). Ezekben az esetekben a lép megnagyobbodása lehet a betegség közvetlen következménye (pl. rendellenes sejtek felhalmozódása) vagy kompenzatórikus mechanizmus (pl. fokozott vérsejt-lebontás a károsodott sejtek eltávolítására).
• Májbetegségek és portális hipertónia: A májcirrózis (májzsugor) vagy más olyan állapotok, amelyek a májba vezető vérerekben (portális vénákban) megnövekedett nyomást okoznak (portális hipertónia), gyakran vezetnek splenomegaliához. A máj károsodása miatt a vér nehezebben tud áthaladni a májon, visszafelé áramlik a lépbe, ami pangást, megnagyobbodást és fokozott vérsejt-lebontást okoz.
• Autoimmun betegségek: Egyes autoimmun betegségek, mint a szisztémás lupus erythematosus (SLE) vagy a rheumatoid arthritis, szintén okozhatnak lépnagyobbodást az immunrendszer krónikus túlműködése és a gyulladásos folyamatok miatt. A lépben felhalmozódnak az autoimmun reakcióban részt vevő sejtek.
• Metabolikus betegségek: Ritkábban, de bizonyos anyagcsere-betegségek, mint a Gaucher-kór vagy a Niemann-Pick-kór, is a lép megnagyobbodásához vezethetnek a rendellenes anyagok (lipidek) felhalmozódása miatt a lép makrofágjaiban.

A lépnagyobbodás tünetei:

• Bal oldali hasi fájdalom vagy teltségérzés: Ez a leggyakoribb tünet, amelyet a megnagyobbodott lép okoz, amely nyomást gyakorol a környező szervekre, például a gyomorra vagy a rekeszizomra. A fájdalom lehet tompa, állandó, vagy élesebb, ha a lép tokja hirtelen megnyúlik.
• Korai jóllakottság: A megnagyobbodott lép nyomást gyakorolhat a gyomorra, ami azt eredményezheti, hogy az étkezések során gyorsabban teltségérzetet tapasztal az illető, és kevesebbet eszik, ami hosszú távon súlyvesztéshez és alultápláltsághoz vezethet.
• Fáradtság és gyengeség: Ha a splenomegalia vérszegénységgel jár (a lép túl sok vörösvértestet bont le, vagy akadályozza azok termelődését), az oxigénszállítás romlik, ami krónikus fáradtságot, gyengeséget és csökkent fizikai teljesítőképességet okoz.
• Gyakori fertőzések: Bár a lép az immunrendszer része, ha túlműködik vagy beteg, paradox módon csökkenhet az immunvédekezés hatékonysága. A megnagyobbodott lépben a fehérvérsejtek funkciója romolhat, ami gyakoribb és súlyosabb fertőzésekhez vezethet.
• Vérzési hajlam: Ha a lép túl sok vérlemezkét tárol vagy bont le (hipersplenizmus), a trombocitaszám csökken (trombocitopénia), ami fokozott vérzési hajlamot (pl. könnyen kialakuló véraláfutások, orrvérzés, ínyvérzés) eredményezhet.
• Sárgaság: A fokozott vörösvértest-lebontás megnövelheti a bilirubin szintjét a vérben, ami sárgaságot (a bőr és a szemfehérje sárgás elszíneződését) okozhat.
• Láz, éjszakai izzadás, megmagyarázhatatlan fogyás: Ezek a tünetek, különösen együtt jelentkezve, számos alapbetegségre utalhatnak, beleértve a krónikus fertőzéseket (pl. tuberkulózis) és a daganatos megbetegedéseket (pl. limfóma), amelyek a lépet is érinthetik.

„A lép megnagyobbodása mindig figyelmeztető jel, amely mögött súlyos alapbetegség húzódhat meg, ezért soha nem szabad figyelmen kívül hagyni, és mielőbb orvosi kivizsgálást igényel.”

Lépműködési zavarok

A lép működésében fellépő zavarok két fő irányba mutathatnak: túlműködés (hipersplenizmus) vagy alulműködés (hiposzplenizmus), illetve teljes hiány (asplenia). Mindkét állapot komoly egészségügyi következményekkel járhat, mivel felborítják a vérsejtek egyensúlyát és gyengítik az immunrendszert.

Hipersplenizmus (túlműködés):

A hipersplenizmus olyan állapot, amikor a lép túlműködik, és a normálisnál nagyobb mértékben távolítja el a vérsejteket (vörösvértesteket, fehérvérsejteket, vérlemezkéket) a keringésből. Ez gyakran jár együtt splenomegaliával, mivel a lép megnagyobbodása fokozza a vérsejtekkel való interakciót és lebontásukat. A hipersplenizmus nem önálló betegség, hanem egy alapbetegség (pl. májcirrózis, limfóma, autoimmun betegség) következménye.

A hipersplenizmus következményei a vérsejtek számának csökkenésében nyilvánulnak meg:

• Pancitopénia: A vérsejtek számának csökkenése mindhárom fő típusban (vörösvértestek, fehérvérsejtek, vérlemezkék). Ez vérszegénységhez vezet (fáradtság, gyengeség), fertőzésekre való fokozott hajlamhoz (gyakori betegségek, láz) és vérzési problémákhoz (könnyen kialakuló véraláfutások, elhúzódó vérzés).
• Anémia: A vörösvértestek fokozott lebontása miatt kialakuló vérszegénység, amely a szövetek oxigénellátását rontja.
• Leukopénia és trombocitopénia: A fehérvérsejtek és vérlemezkék számának csökkenése, ami az immunrendszer gyengülését és vérzési kockázatot jelent. A granulociták (neutrofilek) számának csökkenése különösen veszélyes, mivel ezek a sejtek az első védelmi vonalat jelentik a bakteriális fertőzésekkel szemben.

A hipersplenizmus kezelése az alapbetegségtől függ, melynek gyógyítása vagy kontrollálása a lép működését is normalizálhatja. Súlyos esetekben, amikor a vérsejtek lebontása életveszélyes mértékűvé válik, splenectomia (lépeltávolítás) is szóba jöhet, mint végső megoldás a vérképzőszervi tünetek enyhítésére.

Hiposzplenizmus (alulműködés) és asplenia (lép hiánya):

A hiposzplenizmus azt jelenti, hogy a lép működése csökkent, nem látja el megfelelően a feladatait. Ez lehet átmeneti vagy tartós, és számos okra vezethető vissza, például sarlósejtes anémia esetén a lép ismétlődő infarktusai miatt zsugorodhat és elveszítheti funkcióját. Az asplenia a lép teljes hiányát jelenti, ami lehet veleszületett (ritka) vagy szerzett (sebészi eltávolítás, azaz splenectomia után). Mindkét állapot súlyos következményekkel járhat, mivel az immunrendszer védelme meggyengül, különösen a kapszulázott baktériumokkal szemben, amelyek ellen a lép a legfontosabb védelmet nyújtja.

• Fokozott fertőzésveszély: A legfontosabb kockázat az úgynevezett OPSI (Overwhelming Post-Splenectomy Infection – túlnyomó posztsplenectomiás fertőzés), amely egy gyorsan progrediáló, súlyos, gyakran halálos kimenetelű fertőzés. Ezt leggyakrabban kapszulázott baktériumok okozzák, mint a Streptococcus pneumoniae, Haemophilus influenzae B és Neisseria meningitidis. A lép hiányában a szervezet nehezebben ismeri fel és távolítja el ezeket a kórokozókat a véráramból, ami súlyos szepszishez vezethet.
• Jellemző vérkép eltérések: A lép hiányában a vérben megjelenhetnek olyan rendellenes vérsejt-morfológiák, amelyeket a lép normális esetben kiszűrne. Ilyenek a Howell-Jolly testek (vörösvértestekben maradt DNS-maradványok), Pappenheimer testek (vasat tartalmazó granulák), célsejtek (vörösvértestek, melyek középen sötétebbek, szélükön világosabbak), és akantociták (tüskés vörösvértestek). Ezek a jelek a vérkenetben utalhatnak a lép funkciózavarára vagy hiányára.

Az aspleniás vagy hiposzpleniás betegek számára kiemelten fontos a megfelelő védőoltások (pneumococcus, meningococcus, Hib) beadása, és gyakran profilaktikus antibiotikum-kezelés is szükséges, különösen gyermekkorban és az első években a splenectomia után. Az életmódra vonatkozó tanácsok és a fertőzések korai felismerése is kulcsfontosságú.

Lépsérülés (ruptura)

A lépsérülés, vagy léprepedés (ruptura) egy sürgősségi állapot, amely azonnali orvosi beavatkozást igényel. Leggyakrabban trauma, például autóbaleset, sportbaleset, esés vagy erős ütés következtében alakul ki a has bal oldalán. Mivel a lép erősen vérerekkel ellátott szerv, a sérülés súlyos belső vérzést okozhat, amely gyorsan életveszélyessé válhat. Ritkábban egy megnagyobbodott, beteg lép (pl. mononukleózis, malária, leukémia esetén) spontán is megrepedhet, akár minimális trauma hatására is.

Tünetek:

• Hirtelen, erős bal oldali hasi fájdalom: Ez a vezető tünet, amely a repedés helyén jelentkezik, és intenzitása a vérzés mértékétől függően változhat.
• Sugárzó fájdalom a bal vállba (Kehr-jel): A Kehr-jel a rekeszizom irritációjából adódik, mivel a lép a rekeszizom alatt helyezkedik el. A rekeszizmot a nervus phrenicus idegzi be, amely a nyaki gerincvelőből ered, és fájdalmat sugározhat a bal váll területére. Ez a jel tipikus, de nem mindig van jelen.
• Sokk jelei: A léprepedés súlyos belső vérzést okozhat, ami hipovolémiás sokkhoz vezet. Ennek tünetei: sápadtság, hideg verejtékezés, gyors és gyenge pulzus, alacsony vérnyomás, szédülés, ájulás. Ezek a tünetek a keringő vértérfogat csökkenésére utalnak, és azonnali beavatkozást igényelnek.
• Hasi feszülés és érzékenység: A has tapintásra rendkívül érzékeny, feszessé válhat a belső vérzés miatt, amely irritálja a hashártyát.

A léprepedés diagnózisa fizikális vizsgálattal, ultrahanggal (FAST vizsgálat a sürgősségi osztályon) és CT-vel történik. A kezelés célja a vérzés megállítása és a vérveszteség pótlása. Azonnali orvosi ellátás és gyakran sebészi beavatkozás (lépeltávolítás vagy lépmegtartó műtét, ha lehetséges) szükséges. A lépmegtartó műtétek célja, hogy megőrizzék a lép funkcióját, de súlyos sérülés esetén a splenectomia elkerülhetetlen az életmentés érdekében.

Lépinfarktus

A lépinfarktus akkor következik be, amikor a lép egy részének vérellátása megszakad, általában egy vérrög (trombus) vagy embólia miatt. Ennek következtében az érintett lépállomány elhal (nekrózis), ami súlyos fájdalommal és gyulladással jár. A lép infarktusa lehet részleges vagy teljes, és a nagyságától függően változhatnak a tünetek.

Okai:

• Szívbetegségek: A szívből eredő vérrögök a leggyakoribb okok. Ide tartoznak a pitvarfibrilláció, szívbillentyű-betegségek, szívinfarktus utáni állapot, ahol vérrögök képződhetnek a szívben és leszakadva eljuthatnak a lépartériába.
• Véralvadási zavarok: Fokozott trombózishajlammal járó állapotok, mint például a trombofília, a sarlósejtes anémia (ahol a sarló alakú vörösvértestek eltömíthetik a kis ereket), vagy a mieloproliferatív betegségek.
• Érgyulladások (vasculitis): A lép ereinek gyulladása szintén érelzáródáshoz vezethet.
• Fertőzések: Egyes fertőzések, mint az endokarditisz, szepszis, vagy malária szintén okozhatnak lépinfarktust.
• Trauma: Ritkán, de súlyos hasi trauma is okozhat lépinfarktust az erek sérülése miatt.

Tünetei:

• Hirtelen fellépő, erős bal oldali hasi fájdalom: Ez a legjellemzőbb tünet, amely gyakran sugározhat a hátba vagy a vállba, és a lép tokjának feszülése, valamint az elhalt szövetek gyulladása okozza.
• Láz, hidegrázás: A gyulladásos folyamat és a szövetelhalás következtében fellépő szisztémás reakció.
• Hányinger, hányás: A fájdalom és a gyulladás kísérő tünetei lehetnek.
• Fájdalom légvételkor: A lépinfarktus irritálhatja a rekeszizmot, ami fájdalmas légvételt okozhat.

A diagnózis képalkotó vizsgálatokkal (CT, ultrahang) történik, amelyek kimutatják az érintett területet. Kezelése fájdalomcsillapításból, az alapbetegség kezeléséből és súlyos esetekben sebészi beavatkozásból (részleges lépeltávolítás vagy splenectomia) állhat, különösen ha abszcesszus alakul ki.

Lépciszták és daganatok

A lépben előfordulhatnak ciszták (folyadékkal teli üregek), amelyek lehetnek veleszületettek (valódi ciszták, pl. epidermoid ciszta) vagy szerzettek (álciszták, pl. korábbi sérülés, gyulladás, parazitás fertőzés, mint az echinococcus következtében). A legtöbb lépciszta tünetmentes, és véletlenül fedezik fel őket más vizsgálatok során. Ha azonban nagyra nőnek, nyomást gyakorolhatnak a környező szervekre, és fájdalmat, teltségérzést okozhatnak. Ritkán megrepedhetnek vagy elfertőződhetnek, ami akut hasi fájdalommal és lázzal járhat.

A lép daganatai ritkák. Lehetnek jóindulatúak (pl. hemangioma, limfangioma, adenoma) vagy rosszindulatúak. A rosszindulatú daganatok lehetnek primer léprák (rendkívül ritka, pl. angiosarcoma) vagy szekunder, áttétes daganatok, amelyek más szervekből terjednek át a lépbe (pl. tüdőrák, mellrák, vastagbélrák, melanoma). A leukémiák és limfómák gyakran érintik a lépet, ami splenomegaliát okoz a daganatos sejtek infiltrációja miatt. A tünetek hasonlóak lehetnek a lépnagyobbodásnál leírtakhoz, és a diagnózis képalkotó vizsgálatokkal és biopsziával történik, bár a lépbiopszia a vérzésveszély miatt óvatosan végzendő.

Diagnosztikai módszerek a lép vizsgálatára

A lép problémáinak diagnosztizálása többlépcsős folyamat, amely magában foglalja a kórelőzmény felvételét, a fizikális vizsgálatot, laborvizsgálatokat és képalkotó eljárásokat. A pontos diagnózis elengedhetetlen a megfelelő kezelési stratégia kiválasztásához.

• Kórelőzmény és fizikális vizsgálat: Az orvos részletesen kikérdezi a pácienst a tüneteiről (pl. fájdalom jellege, elhelyezkedése, időtartama), korábbi betegségeiről (pl. májbetegség, vérbetegség, autoimmun kórképek), gyógyszerszedéséről és utazási anamnéziséről (pl. maláriával fertőzött területeken járt-e). A fizikális vizsgálat során az orvos megpróbálja kitapintani a lépet a has bal oldalán, a bordaív alatt. Normális esetben a lép nem tapintható. Ha tapintható, az már lépnagyobbodásra utal. Az orvos figyelmet fordít a bőr és a nyálkahártyák színére (sárgaság, sápadtság), a hasi feszességre és érzékenységre, valamint a nyirokcsomók állapotára.
• Laborvizsgálatok: A vérvizsgálatok alapvető információkat szolgáltatnak a vérsejtek állapotáról és az alapbetegségre utaló jelekről.
  • Teljes vérkép: Megmutatja a vörösvértestek, fehérvérsejtek és vérlemezkék számát. Eltérések (pl. vérszegénység, leukopénia, trombocitopénia, Howell-Jolly testek) utalhatnak lépproblémára vagy az alapbetegségre.
  • Májfunkciós tesztek: A bilirubin és májenzimek (pl. ALT, AST, GGT) szintje utalhat májbetegségre, amely a lépnagyobbodás oka lehet.
  • Gyulladásos markerek: CRP (C-reaktív protein) és süllyedés (vörösvértest-süllyedés) segíthetnek a gyulladásos vagy fertőzéses folyamatok azonosításában.
  • Fertőzésre utaló tesztek: Vírus-antitestek (EBV, CMV, hepatitis), parazitológiai vizsgálatok (pl. malária esetén vérkenet), baktériumkultúra (szepszis gyanúja esetén) segíthetnek a fertőzéses eredetű splenomegaliát diagnosztizálni.
  • Autoimmun markerek: Autoimmun betegségek gyanúja esetén specifikus antitestek (pl. ANA, RF) vizsgálata indokolt.
• Képalkotó vizsgálatok: Ezek a vizsgálatok vizuális információt szolgáltatnak a lép méretéről, alakjáról és belső szerkezetéről.
  • Hasi ultrahang (UH): Az egyik leggyakrabban használt és leggyorsabb módszer a lép méretének, alakjának, szerkezetének felmérésére. Kimutathat cisztákat, daganatokat, infarktust és a lép körüli folyadékgyülemet. Trauma esetén a FAST (Focused Assessment with Sonography for Trauma) vizsgálat életmentő lehet a hasüregi szabad folyadék (vér) gyors azonosításában.
  • Komputertomográfia (CT): Részletesebb képet ad a lépről és a környező szervekről, különösen trauma, daganat vagy infarktus gyanúja esetén. Kontrasztanyag adásával még pontosabb információk nyerhetők a vérellátásról és az elváltozások jellegéről.
  • Mágneses rezonancia képalkotás (MRI): Bizonyos esetekben, különösen a lágyrészek részletes vizsgálatára, daganatok differenciálására vagy a lép szöveti karakterizálására alkalmazzák.
  • Lépcintigráfia: Ritkábban alkalmazott vizsgálat, amely radioaktív izotóppal jelölt vörösvértestek segítségével értékeli a lép működését, például a vérsejtek lebontását és a lép perfúzióját.
• Csontvelő-biopszia: Ha a lépnagyobbodás hátterében vérképzőszervi betegség (pl. leukémia, limfóma, mielofibrózis) gyanúja merül fel, szükség lehet csontvelő-biopsziára a pontos diagnózis felállításához és a betegség stádiumának meghatározásához.

Mikor fordulj orvoshoz a lép problémáival?

A lép problémái sokszor rejtélyesek lehetnek, mivel a tünetek nem mindig specifikusak, és más betegségekre is utalhatnak. Azonban bizonyos jelek esetén haladéktalanul, vagy rövid időn belül orvoshoz kell fordulni, mivel a késlekedés súlyos következményekkel járhat.

Azonnali orvosi segítségre szoruló állapotok:

Ha az alábbi tünetek bármelyikét tapasztalja, különösen baleset vagy sérülés után, azonnal kérjen orvosi segítséget (hívjon mentőt vagy menjen a legközelebbi sürgősségi osztályra). Ezek a tünetek életveszélyes állapotra, például léprepedésre utalhatnak, amely sürgős sebészi beavatkozást igényelhet, és a percek is számítanak:

• Hirtelen fellépő, erős bal oldali hasi fájdalom, különösen ha trauma (baleset, ütés, esés) előzte meg. Ez a fájdalom a sérült lép vérzéséből és a hashártya irritációjából ered.
• Sugárzó fájdalom a bal vállba (Kehr-jel). Ez a jel a rekeszizom irritációjára utal, és tipikus lépsérülés esetén.
• Sokk jelei: sápadtság, hideg verejtékezés, gyors és gyenge pulzus, szédülés, ájulás, alacsony vérnyomás. Ezek belső vérzésre utalhatnak, ami hipovolémiás sokkhoz vezet, és azonnali vérpótlásra, valamint sebészi beavatkozásra van szükség.
• Hasi feszülés és rendkívüli érzékenység a bal oldalon, akár a hasi légzés nehézsége. Ez a felgyülemlett vér és a hashártya gyulladásának jele.

Rövid időn belüli orvosi konzultációt igénylő tünetek:

Ha az alábbi, kevésbé akut tüneteket tapasztalja, mielőbb keressen fel háziorvost, aki szükség esetén belgyógyászhoz, hematológushoz vagy infektológushoz irányítja. Ezek a tünetek lépnagyobbodásra, hipersplenizmusra, krónikus fertőzésre vagy más alapbetegségre utalhatnak, amelyek kivizsgálást és kezelést igényelnek, mielőtt súlyosabbá válnának:

• Tartós vagy visszatérő bal oldali hasi teltségérzés, diszkomfort vagy tompa fájdalom, amely nem múlik el. Ez a megnagyobbodott lép okozta nyomásra utalhat.
• Korai jóllakottság, amely súlyvesztéssel járhat, annak ellenére, hogy normális mennyiségű ételt fogyaszt. A lép nyomása a gyomorra akadályozhatja a normális étkezést.
• Megmagyarázhatatlan fáradtság, gyengeség, sápadtság (vérszegénységre utalhat). A lép túlzott vérsejt-lebontása vagy az alapbetegség okozhat vérszegénységet.
• Gyakori, visszatérő fertőzések, amelyek nehezen gyógyulnak, vagy szokatlanul súlyos lefolyásúak. Ez az immunrendszer gyengülésére utalhat.
• Fokozott vérzési hajlam: könnyen kialakuló véraláfutások, gyakori orrvérzés, ínyvérzés, elhúzódó vérzés kisebb sebekből. Ez a vérlemezkék számának csökkenésére utalhat.
• Sárgaság (a bőr és a szemfehérje sárgás elszíneződése). A fokozott vörösvértest-lebontás okozhatja.
• Láz, hidegrázás, éjszakai izzadás, megmagyarázhatatlan fogyás (ezek számos betegség, köztük daganatos megbetegedések és krónikus fertőzések általános tünetei is lehetnek, amelyek a lépet is érinthetik).

Különleges esetek – rizikócsoportok:

Ha Ön olyan alapbetegségben szenved, amelyről ismert, hogy befolyásolhatja a lép működését (pl. krónikus májbetegség, cirrózis, vérbetegség, autoimmun betegség, HIV, malária), akkor rendszeres orvosi ellenőrzés javasolt, még tünetmentesség esetén is. Az orvos ilyenkor speciális szűrővizsgálatokat javasolhat a lép állapotának nyomon követésére, hogy időben felismerje az esetleges problémákat.

Ha Önnek eltávolították a lépét (splenectomia), vagy veleszületetten hiányzik a lépe (asplenia), akkor kiemelten fontos a fokozott fertőzésveszély tudatosítása. Ebben az esetben:

• Feltétlenül tartsa be az orvos által javasolt védőoltási protokollt (pneumococcus, meningococcus, Hib), és frissítse azokat az előírásoknak megfelelően.
• Ismerje fel a fertőzés korai jeleit (pl. láz, hidegrázás, rossz közérzet, izomfájdalom), és azonnal keressen orvosi segítséget, mivel a fertőzések gyorsan súlyossá válhatnak.
• Kérdezze meg orvosát, szüksége van-e profilaktikus antibiotikumra, különösen utazás előtt olyan területekre, ahol magas a fertőzésveszély.
• Mindig tájékoztassa az orvosait arról, hogy nincs lépe, hogy megfelelő ellátást kapjon, különösen sürgősségi helyzetekben.

A lép egészségének megőrzése és megelőzés

Bár a lép betegségeinek egy része nem megelőzhető (pl. genetikai hajlam, bizonyos autoimmun betegségek), számos lépés tehető az általános egészség megőrzése és a lépet érintő problémák kockázatának csökkentése érdekében. Az egészséges életmód és a tudatos prevenció hozzájárulhat a lép optimális működéséhez és a szervezet ellenálló képességének fenntartásához.

• Egészséges életmód: A kiegyensúlyozott, tápanyagokban gazdag táplálkozás, amely bőségesen tartalmaz gyümölcsöket, zöldségeket, teljes kiőrlésű gabonákat és sovány fehérjéket, hozzájárul az immunrendszer erősítéséhez és az általános jó közérzethez. Kerülje a túlzott cukor- és feldolgozott élelmiszer-fogyasztást, amelyek gyengíthetik az immunrendszert és krónikus gyulladást okozhatnak. A rendszeres, mérsékelt testmozgás javítja a vérkeringést és támogatja az immunrendszer működését.
• Alkoholfogyasztás mértékletessége: A túlzott és krónikus alkoholfogyasztás károsíthatja a májat, ami májcirrózishoz és portális hipertóniához vezethet. Ez utóbbi pedig a lép megnagyobbodásának egyik fő oka. Az alkohol mértékletes fogyasztása, vagy teljes kerülése jelentősen csökkentheti a lépbetegségek kockázatát.
• Dohányzás kerülése: A dohányzás számos betegség kockázatát növeli, beleértve a vérképzőszervi és autoimmun betegségeket, amelyek a lépet is érinthetik. A dohányzás gyengíti az immunrendszert, és fokozza a gyulladásos folyamatokat a szervezetben. A dohányzásról való leszokás az egyik leghatékonyabb módja az általános egészség javításának.
• Fertőzések megelőzése:
  • Higiénia: Rendszeres és alapos kézmosás szappannal és vízzel, különösen étkezés előtt, WC használat után, és nyilvános helyek látogatása után. Ez a legegyszerűbb és leghatékonyabb módja a fertőző betegségek terjedésének megakadályozására.
  • Védőoltások: Az influenza, hepatitis és más fertőző betegségek elleni védőoltások csökkentik a lép fertőzés okozta megnagyobbodásának kockázatát. Különösen fontos ez, ha valaki rizikócsoportba tartozik, például krónikus betegsége van, vagy idős.
  • Biztonságos szexuális élet: A HIV és a hepatitis B/C megelőzése, amelyek krónikus fertőzésként befolyásolhatják a lép működését és méretét.
• Biztonságos sportolás és balesetmegelőzés: A lépsérülések gyakran balesetekből adódnak. Sportolás közben viseljen megfelelő védőfelszerelést, különösen kontakt sportoknál (pl. foci, harcművészetek). Ha ismert lépnagyobbodása van, kerülje a kontakt sportokat és azokat a tevékenységeket, ahol a hasi trauma kockázata magas, mivel a megnagyobbodott lép sokkal sérülékenyebb és könnyebben repedhet.
• Krónikus betegségek kezelése: Ha Ön krónikus betegségben szenved (pl. májbetegség, autoimmun betegség, vérbetegség, cukorbetegség), tartsa be az orvosi utasításokat és szedje rendszeresen a gyógyszereit. A betegség megfelelő kezelése és kontrollálása segíthet megelőzni a lép szövődményeit és fenntartani annak egészséges működését.
• Rendszeres orvosi ellenőrzés: Különösen, ha a családban előfordult már lépprobléma, vagy Ön rizikócsoportba tartozik (pl. krónikus májbetegség, vérbetegség), a rendszeres orvosi ellenőrzések segíthetnek a problémák korai felismerésében. Az orvos időben diagnosztizálhatja a lépnagyobbodást vagy más elváltozásokat, és megkezdheti a szükséges kezelést.

„A lép egészsége szorosan összefügg az általános immunrendszer és a vérképző rendszer állapotával. Az egészséges életmód, a fertőzések megelőzése és a krónikus betegségek megfelelő kezelése kulcsfontosságú a szerv optimális működésének fenntartásában.”

Élet lép nélkül (splenectomia)

Bár a lép létfontosságú szerv, bizonyos körülmények között szükségessé válhat az eltávolítása, azaz a splenectomia. Ez egy komoly műtét, amelynek hosszú távú következményei vannak, ezért csak akkor végzik el, ha feltétlenül indokolt, és más kezelési lehetőségek már kimerültek, vagy az állapot sürgősségi beavatkozást igényel. A modern orvostudomány azonban lehetővé teszi, hogy lép nélkül is teljes értékű életet éljenek az érintettek, megfelelő odafigyeléssel és elővigyázatossággal.

Mikor szükséges a splenectomia?

A lép eltávolítására számos okból kerülhet sor, amelyek általában súlyos betegségekre vagy akut, életveszélyes állapotokra vezethetők vissza:

• Léprepedés (ruptura): Ez a leggyakoribb ok, különösen súlyos trauma (pl. autóbaleset, esés) esetén, amikor a lép olyan mértékben sérül, hogy a vérzés nem állítható el más módon, és az életmentés érdekében elengedhetetlen a lép teljes eltávolítása.
• Bizonyos vérbetegségek:
  • Idiopátiás trombocitopéniás purpura (ITP): Egy autoimmun betegség, ahol a vérlemezkék lebontása túlzott mértékű a lépben, és a gyógyszeres kezelés (pl. kortikoszteroidok) sikertelen. A lép eltávolítása jelentősen javíthatja a vérlemezkeszámot.
  • Herediter szferocitózis és más hemolitikus anémiák: Veleszületett vagy szerzett vérszegénységek, amikor a lép túlságosan sok rendellenes vörösvértestet bont le, súlyos vérszegénységet és sárgaságot okozva. A splenectomia enyhítheti a tüneteket, de nem gyógyítja az alapbetegséget.
  • Bizonyos leukémiák és limfómák: Amikor a lép nagyon megnagyobbodik, és súlyos tüneteket okoz (pl. fájdalom, korai jóllakottság, pancitopénia), vagy a betegség kezelésének részeként szükséges lehet a lép eltávolítása.
  • Mielofibrózis: Egy krónikus mieloproliferatív betegség, ahol a lép túlműködik és túlzottan lebontja a vérsejteket, miközben a csontvelőben fibrotikus (hegesedési) folyamatok zajlanak.
• Lépdaganatok vagy nagy ciszták: Ha a daganat rosszindulatú, vagy a ciszta olyan nagy, hogy tüneteket okoz, vagy fennáll a repedés veszélye, sebészi eltávolításra lehet szükség.
• Abscessus (tályog) a lépben: Ha a tályog nem reagál az antibiotikum-kezelésre, vagy fennáll a ruptura veszélye, a lép eltávolítása indokolt lehet.

A splenectomia következményei és az élet lép nélkül:

A lép eltávolítása után a szervezet képes kompenzálni a hiányzó funkciók egy részét, de bizonyos kockázatok megnőnek, különösen a fertőzésekkel szembeni fogékonyság.

• Fokozott fertőzésveszély (OPSI): Ez a legkomolyabb és legismertebb szövődmény. Az OPSI (Overwhelming Post-Splenectomy Infection) egy gyorsan progrediáló, súlyos, gyakran halálos kimenetelű fertőzés, amelyet leggyakrabban kapszulázott baktériumok (Streptococcus pneumoniae, Haemophilus influenzae B, Neisseria meningitidis) okoznak. A lép hiányában a szervezet nehezebben ismeri fel és távolítja el ezeket a kórokozókat a véráramból. Az OPSI életveszélyes lehet, és azonnali orvosi beavatkozást igényel.
• Védőoltások fontossága: A splenectomián átesett betegeknek feltétlenül be kell adatniuk a pneumococcus, meningococcus és Haemophilus influenzae B elleni védőoltásokat, általában a műtét előtt vagy röviddel utána. Ezek az oltások segítenek csökkenteni az OPSI kockázatát, de nem nyújtanak 100%-os védelmet. Az oltások rendszeres frissítése és az orvosi ajánlások betartása kiemelten fontos.
• Antibiotikum profilaxis: Egyes betegeknek (különösen gyermekeknek, vagy magas rizikójú felnőtteknek) profilaktikus (megelőző) antibiotikum-kezelésre is szükségük lehet, különösen az első években a műtét után, vagy utazás előtt olyan területekre, ahol magas a fertőzésveszély. Fontos, hogy a beteg tisztában legyen azzal, mikor és milyen antibiotikumot kell szednie, és mikor kell orvoshoz fordulnia.
• Vérkép eltérések: A splenectomia után gyakran megfigyelhető a vérlemezkék számának átmeneti emelkedése (trombocitózis), amely vérrögképződési kockázatot jelenthet, ezért a vérlemezkes