A jódozott só egészségügyi előnyei – Miért fontos a pajzsmirigynek és a testnek?

A jód, ez a látszólag egyszerű nyomelem, az emberi szervezet számára elengedhetetlen, létfontosságú tápanyag, melynek hiánya súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet. Bár a legtöbben a pajzsmiriggyel hozzák összefüggésbe, szerepe ennél jóval szerteágazóbb. A modern élelmiszeripar és közegészségügy egyik legnagyobb sikertörténete a jódozott só bevezetése, amely évtizedek óta kulcsfontosságú a jódhiányos állapotok megelőzésében globálisan. De miért is olyan kiemelten fontos ez az egyszerű, mégis hatékony intézkedés, és milyen mélyreható egészségügyi előnyökkel jár a pajzsmirigy és az egész test számára?

A jódhiány évszázadokon át tartó, népegészségügyi problémát jelentett a világ számos pontján, különösen a hegyvidéki és a tengerparttól távol eső területeken, ahol a talaj természetes jódtartalma alacsony. Ennek következtében az élelmiszerekben is kevés jód található. A probléma felismerése és a jódozott só széles körű alkalmazása forradalmi változást hozott, számos betegség megelőzésében kulcsszerepet játszva. Cikkünkben részletesen bemutatjuk a jód élettani szerepét, a jódozott só egészségügyi előnyeit, a jódhiány és a túlzott bevitel lehetséges következményeit, valamint a modern kori kihívásokat és ajánlásokat a megfelelő jódbevitel biztosítására.

A jód – egy esszenciális nyomelem alapjai

A jód (I) egy halogén elem, amely a periódusos rendszer 17. csoportjában található. Bár viszonylag ritka a Föld kérgében, élettanilag rendkívül fontos. Az emberi szervezet nem képes előállítani, ezért külső forrásból, táplálékkal kell bejuttatni. A jód a szervezetben elsősorban a pajzsmirigyben koncentrálódik, ahol létfontosságú szerepet játszik a pajzsmirigyhormonok, a tiroxin (T4) és a trijódtironin (T3) szintézisében. Ezek a hormonok szabályozzák az anyagcserét, a növekedést és a fejlődést, valamint számos más testi funkciót.

A jód élettani szerepe már a 19. század elején felkeltette a tudósok figyelmét, amikor felfedezték, hogy a tengeri algák kivonata, mely gazdag jódban, hatékonyan alkalmazható a golyva (strúma) kezelésére. Később, az 1920-as években kezdték meg a jódozott só széles körű bevezetését az Egyesült Államokban és más országokban, felismerve, hogy ez a legegyszerűbb és legköltséghatékonyabb módja a jódhiány megelőzésének. A jódhiány súlyos egészségügyi következményei miatt az ENSZ és a WHO is kiemelt figyelmet fordít a globális jódpótlásra.

A pajzsmirigy működése és a jód kulcsszerepe

A pajzsmirigy egy pillangó alakú endokrin mirigy, amely a nyak elülső részén, a légcső előtt helyezkedik el. Fő feladata a pajzsmirigyhormonok, a tiroxin (T4) és a trijódtironin (T3) termelése és kiválasztása. Ezek a hormonok szinte minden sejt működését befolyásolják a szervezetben, és elengedhetetlenek az anyagcsere, a testhőmérséklet, a szívritmus, az emésztés, az agyfejlődés és a csontképződés megfelelő szabályozásához. A jód a pajzsmirigyhormonok alapvető építőköve, anélkül nem tudnak szintetizálódni.

A pajzsmirigy működését a hipotalamusz és az agyalapi mirigy szabályozza egy komplex visszacsatolási mechanizmuson keresztül. A hipotalamusz tirotropin-felszabadító hormont (TRH) termel, amely serkenti az agyalapi mirigyet tiroidstimuláló hormon (TSH) kiválasztására. A TSH pedig arra ösztönzi a pajzsmirigyet, hogy jódot vegyen fel a vérből és termeljen pajzsmirigyhormonokat. Ha a jódbevitel elégtelen, a pajzsmirigy nem tud elegendő hormont termelni, ami a TSH szint emelkedéséhez vezet, a szervezet próbálva kompenzálni a hiányt.

A jód a pajzsmirigyhormonok esszenciális építőköve, nélkülözhetetlen az anyagcsere, a növekedés és a fejlődés optimális működéséhez.

A jódhiány súlyos következményei

A jódhiány egy spektrumot ölel fel, az enyhe hiánytól a súlyos, életet veszélyeztető állapotokig. A leggyakoribb és leginkább felismerhető tünete a golyva (strúma), ami a pajzsmirigy megnagyobbodását jelenti. Ez akkor alakul ki, amikor a pajzsmirigy a TSH stimuláció hatására megpróbálja kompenzálni a jódhiányt azáltal, hogy megnöveli sejttömegét és aktivitását, hogy több jódot vegyen fel a vérből és több hormont termeljen.

Hosszú távon a jódhiány pajzsmirigy-alulműködéshez, azaz hipotiroidizmushoz vezet. Ennek tünetei szerteágazóak lehetnek és gyakran nem specifikusak, ami megnehezíti a diagnózist. Jellegzetes tünetek közé tartozik a fáradtság, súlygyarapodás, hidegérzékenység, száraz bőr, hajhullás, székrekedés, depresszió, memóriazavarok és koncentrációs nehézségek. Gyermekeknél és terhes nőknél a jódhiány még súlyosabb következményekkel járhat.

Jódhiány a terhesség és a gyermekkori fejlődés során

A terhesség alatti megfelelő jódbevitel kulcsfontosságú a magzat agyának és idegrendszerének fejlődéséhez. A magzat teljes mértékben az anyától függ a jódellátás tekintetében. Súlyos terhességi jódhiány a magzati agyfejlődés károsodásához vezethet, ami kreténizmust okozhat. Ez egy súlyos, visszafordíthatatlan állapot, amelyet súlyos szellemi fogyatékosság, növekedési elmaradás és neurológiai problémák jellemeznek. Bár a kreténizmus ma már ritka a fejlett országokban a jódozott só programoknak köszönhetően, a világ egyes részein még mindig komoly probléma.

Enyhébb jódhiány is negatívan befolyásolhatja a gyermek kognitív funkcióit és iskolai teljesítményét, csökkentheti az IQ-t. Ezért a terhes és szoptató nők, valamint a kisgyermekek megfelelő jódellátása kiemelten fontos népegészségügyi prioritás. A WHO ajánlása szerint a terhes nőknek magasabb jódbevitelre van szükségük, mint a felnőtt lakosságnak.

A jódozott só mint közegészségügyi sikertörténet

A jódozott só bevezetése az 1920-as években indult, válaszul a jódhiányos betegségek, különösen a golyva és a kreténizmus elterjedésére. Az első kezdeményezések Svájcban és az Egyesült Államokban történtek, ahol a jódhiány komoly közegészségügyi problémát jelentett. A só kiválasztása hordozóként zseniális lépés volt, mivel a só egy univerzálisan fogyasztott élelmiszer, amelyet szinte mindenki használ, függetlenül társadalmi-gazdasági státuszától. Ráadásul a sóhoz való jód hozzáadása rendkívül költséghatékony.

A programok hatékonyságát mi sem bizonyítja jobban, mint a jódhiányos betegségek drámai csökkenése azokon a területeken, ahol bevezették a jódozott sót. A golyva előfordulása jelentősen visszaesett, és a kreténizmus esetei szinte teljesen eltűntek. Az UNICEF, a WHO és a Nemzetközi Jódhiány Betegségek Ellenőrző Tanácsa (ICCIDD) évtizedek óta aktívan támogatja a globális jódozott só programokat, amelyek ma már több mint 120 országban működnek.

A jódozott só bevezetése az egyik legsikeresebb és legköltséghatékonyabb közegészségügyi intervenció a történelemben, amely milliók egészségét javította.

A jódozott só története Magyarországon

Magyarország a Kárpát-medencében fekvő, tengerparttal nem rendelkező ország, ahol a talaj és a vizek természetes jódtartalma alacsony. Ennek következtében a magyar lakosság körében a jódhiány évszázadokon át endemikus probléma volt. A golyva gyakori jelenségnek számított, különösen a hegyvidéki és dombvidéki területeken. A 20. század közepén kezdődtek meg a tudatos erőfeszítések a jódhiány leküzdésére.

Az 1950-es évektől kezdve vezették be a jódozott só forgalmazását Magyarországon. Kezdetben a háztartási só jódozása volt a cél, majd később az élelmiszeriparban felhasznált sók jódozása is fontossá vált. Ennek köszönhetően a jódhiányos golyva előfordulása drámaian csökkent, és az ország a jódellátottság szempontjából kedvezőbb helyzetbe került. Azonban az utóbbi években, a sófogyasztás csökkentésére irányuló kampányok és az alternatív sók (pl. himalájai só, tengeri só, amelyek gyakran nem jódozottak) népszerűsödése miatt ismét felmerült a kérdés, hogy vajon elegendő-e a lakosság jódbevitele.

A jód egészségügyi előnyei a pajzsmirigyen túl

Bár a jód legismertebb szerepe a pajzsmirigyhormonok szintézisében van, kutatások kimutatták, hogy számos más egészségügyi előnnyel is jár a szervezet számára. Ezek az előnyök gyakran kevésbé ismertek, de nem kevésbé fontosak.

Kognitív funkciók és agyfejlődés

A jód elengedhetetlen az optimális agyfejlődéshez és a kognitív funkciók fenntartásához, különösen gyermekkorban. A pajzsmirigyhormonok, melyek jódot tartalmaznak, kulcsszerepet játszanak az idegsejtek myelinizációjában, a szinapszisok kialakulásában és az agyi struktúrák érésében. Megfelelő jódbevitel hozzájárul a jobb memóriához, koncentrációhoz és tanulási képességekhez. A terhesség és a korai gyermekkor alatti jódhiány visszafordíthatatlan kognitív károsodáshoz vezethet, ahogy azt már a kreténizmus kapcsán említettük.

Immunrendszer támogatása

Néhány kutatás arra utal, hogy a jód szerepet játszhat az immunrendszer működésének támogatásában. Bár a pontos mechanizmusok még nem teljesen tisztázottak, feltételezések szerint a jód antioxidáns tulajdonságokkal rendelkezik, és segíthet a szabadgyökök semlegesítésében. Ezenkívül egyes tanulmányok összefüggést találtak a jód és a fertőzésekkel szembeni ellenállóképesség között, bár ezen a területen további kutatásokra van szükség.

Antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatások

A jód, különösen a jodid formájában, erős antioxidáns tulajdonságokkal rendelkezik. Segít megvédeni a sejteket az oxidatív stressz okozta károsodástól, amelyet a szabadgyökök okoznak. Ezek a szabadgyökök hozzájárulnak az öregedési folyamatokhoz és számos krónikus betegség, például a szívbetegségek és a rák kialakulásához. Bár a jód antioxidáns hatása nem olyan széles körben ismert, mint más vitaminoké (pl. C-vitamin, E-vitamin), potenciális szerepe ígéretes.

Bőr, haj és köröm egészsége

A pajzsmirigyhormonok befolyásolják a bőr, a haj és a körmök egészségét és növekedését. Jódhiány esetén, ami pajzsmirigy-alulműködéshez vezet, gyakran tapasztalható száraz bőr, hajhullás, töredezett körmök és fakó haj. Megfelelő jódbevitel biztosítja a pajzsmirigy optimális működését, ezáltal hozzájárul az egészséges bőr, erős haj és körmök fenntartásához.

Anyagcsere és energiaszint

Mivel a pajzsmirigyhormonok az anyagcsere fő szabályozói, a jód elengedhetetlen az optimális anyagcsere sebesség fenntartásához. A megfelelő jódbevitel segíthet a testsúly menedzselésében és az energiaszint fenntartásában. Jódhiány esetén az anyagcsere lelassulhat, ami súlygyarapodáshoz, fáradtsághoz és letargiához vezethet.

Jódbevitel forrásai: nem csak a só

Bár a jódozott só a legelterjedtebb és legmegbízhatóbb jódforrás a modern étrendben, fontos tudni, hogy más élelmiszerek is tartalmaznak jódot. Ezeknek a forrásoknak a ismerete segíthet a változatos és kiegyensúlyozott étrend kialakításában, különösen azok számára, akik korlátozottan fogyasztanak sót, vagy alternatív sókat használnak.

Természetes jódforrások

A tengeri eredetű élelmiszerek a leggazdagabb természetes jódforrások. Ide tartoznak:

• Tengeri halak és tenger gyümölcsei: A tőkehal, tonhal, garnélarák, osztriga, kagyló mind jó jódforrások. A jódtartalom azonban változó lehet a hal fajtájától, az élőhelytől és a táplálkozásától függően.
• Algák és hínárok: Különösen gazdagok jódban, mint például a nori, kombu, wakame. Azonban az algák jódtartalma rendkívül magas lehet, és túlzott fogyasztásuk akár túladagoláshoz is vezethet.

Egyéb természetes források, bár alacsonyabb jódtartalommal:

• Tejtermékek: Tej, joghurt, sajt. A jódtartalom itt is változó, függ a takarmányozástól és a tejfeldolgozás során használt jódtartalmú tisztítószerektől.
• Tojás: Kisebb mennyiségben tartalmaz jódot.
• Gabonafélék és zöldségek: Jódtartalmuk nagymértékben függ a talaj jódtartalmától, ami földrajzi területek szerint eltérő. A jódhiányos területeken termesztett növények jódtartalma alacsony.

Jódpótlás étrend-kiegészítőkkel

Bizonyos esetekben, például terhesség alatt, vagy ha valaki súlyos jódhiányban szenved, az orvos vagy dietetikus jódpótló étrend-kiegészítőket javasolhat. Fontos, hogy az étrend-kiegészítők szedését mindig orvosi konzultáció előzze meg, mivel a túlzott jódbevitel is káros lehet. A legtöbb multivitamin készítmény is tartalmaz jódot, de ennek mennyisége nem feltétlenül elegendő a hiány pótlására, vagy éppen túl sok lehet, ha más forrásokból is jelentős mennyiséghez jutunk.

Jódhiány tünetei és a diagnózis

A jódhiány tünetei gyakran alattomosak és nem specifikusak, ami megnehezíti a felismerést. Mivel a tünetek a pajzsmirigy alulműködésével függnek össze, sokan más egészségügyi problémákra gyanakodnak, mielőtt a jódhiányra terelődne a figyelem. A leggyakoribb tünetek közé tartozik:

• Fáradtság és letargia: Állandó kimerültség, energiahiány.
• Súlygyarapodás: Az anyagcsere lassulása miatt, még változatlan étkezési szokások mellett is.
• Hidegérzékenység: A test hőtermelésének csökkenése miatt.
• Száraz bőr és hajhullás: A bőr és a haj minőségének romlása.
• Koncentrációs zavarok és memóriaproblémák: Kognitív funkciók romlása.
• Depressziós hangulat: Hangulatingadozások, levertség.
• Székrekedés: Az emésztés lassulása.
• Golyva (strúma): A pajzsmirigy látható megnagyobbodása a nyakon.

Diagnosztika

A jódhiány diagnózisát általában vérvizsgálattal és vizeletvizsgálattal állítják fel. A vérvizsgálat során a TSH (tiroidstimuláló hormon) szintjét ellenőrzik. Magas TSH szint pajzsmirigy-alulműködésre utal, ami gyakran jódhiány következménye. Emellett a pajzsmirigyhormonok (T3, T4) szintjét is mérhetik. A vizelet jódvizsgálat (24 órás vizeletgyűjtés vagy szúrópróbaszerű vizeletminta) a legmegbízhatóbb módja a szervezet jódellátottságának felmérésére. A vizelettel ürülő jód mennyisége közvetlenül arányos a közelmúltbeli jódbevitellel.

Túlzott jódbevitel kockázatai

Ahogy a jódhiány, úgy a túlzott jódbevitel is káros lehet az egészségre. Bár a szervezet képes tolerálni a napi ajánlott mennyiség többszörösét, a tartósan extrém magas bevitel súlyos problémákat okozhat, különösen azoknál, akik már meglévő pajzsmirigybetegségben szenvednek, vagy hajlamosak rá.

Jódtúladagolás tünetei

A túlzott jódbevitel vezethet jódtúladagoláshoz, melynek tünetei a következők lehetnek:

• Pajzsmirigy-túlműködés (hipertireózis): A pajzsmirigy túl sok hormont termel, ami gyors szívveréshez, idegességhez, fogyáshoz, remegéshez és fokozott izzadáshoz vezethet.
• Jód által kiváltott hipertireózis (Jod-Basedow jelenség): Különösen veszélyes azoknál, akiknek korábban volt golyvájuk vagy pajzsmirigy-göbjeik.
• Autoimmun pajzsmirigybetegségek súlyosbodása: Például Hashimoto-tireoiditisz vagy Graves-kór. Bár a jódhiány és a túlzott jódbevitel is szerepet játszhat ezek kialakulásában, a túlzott bevitel súlyosbíthatja a tüneteket.
• Jódérzékenység: Ritkán előfordulhat allergiás reakció, bőrkiütés, viszketés.
• Pajzsmirigy-gyulladás: Akár fájdalommal, duzzanattal is járhat.

A napi jódfelső határ felnőttek számára általában 1100 mikrogramm (mcg) körül van. Ezt a mennyiséget azonban nehéz elérni kizárólag élelmiszerekkel, kivéve, ha valaki rendkívül nagy mennyiségű jódban gazdag algát fogyaszt. A túladagolás kockázata inkább a nem ellenőrzött étrend-kiegészítők túlzott vagy indokolatlan szedésével merül fel.

Jódozott só vs. egyéb sófajták

Az elmúlt években számos “alternatív” sófajta vált népszerűvé, mint például a himalájai só, a tengeri só vagy a kosher só. Ezeket gyakran “természetesebbnek” vagy “egészségesebbnek” titulálják, mint a hagyományos asztali sót, beleértve a jódozott sót is. Fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy ezek a sófajták milyen jódtartalommal rendelkeznek, és mennyire járulnak hozzá a napi jódbevitelhez.

Himalájai só és tengeri só

A himalájai só gyönyörű rózsaszín színét az általa tartalmazott ásványi anyagoknak köszönheti. Bár valóban tartalmaz nyomelemeket, mint például vasat, magnéziumot és káliumot, a jódtartalma általában elhanyagolható, és nem elegendő a jódhiány megelőzésére. Hasonló a helyzet a legtöbb tengeri sóval is. Bár a tengeri só a tengerből származik, és a tengeri víz tartalmaz jódot, a só előállítási folyamata során a jód nagy része elpárologhat, vagy olyan kis mennyiségben marad meg, ami szintén nem biztosít elegendő napi jódbevitelt. Léteznek természetesen jódozott tengeri sók is, de ezeket külön fel kell tüntetni a csomagoláson.

Ezzel szemben a jódozott asztali sóhoz szándékosan, ellenőrzött mennyiségben adnak jódot (általában kálium-jodid vagy kálium-jodát formájában), hogy biztosítsák a megfelelő napi jódbevitelt a lakosság számára. Ez a tudatos dúsítás teszi a jódozott sót a legmegbízhatóbb jódforrássá.

A “só rossz” mítosz eloszlatása a jódozott só kontextusában

A közegészségügyi kampányok jogosan hívják fel a figyelmet a túlzott sófogyasztás veszélyeire, mint például a magas vérnyomás és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának növelésére. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden só rossz, vagy hogy teljesen el kell hagyni a sófogyasztást. A nátrium, a só egyik fő összetevője, szintén esszenciális elektrolit, amely szerepet játszik a folyadékháztartásban, az ideg- és izomműködésben. A kulcs a mértékletes fogyasztás.

A jódbevitel szempontjából a jódozott só mértékletes használata jelenti a megoldást. Nem kell többet sózni az ételeket, mint amennyire ízlésünk szerint szükség van, csak éppen a jódozott változatot kell választani. Ez egy egyszerű, de hatékony lépés a jódhiány megelőzésére anélkül, hogy túlzott nátriumot vinnénk be a szervezetbe.

Közegészségügyi ajánlások és viták a jódpótlásról

A globális közegészségügyi szervezetek, mint a WHO, UNICEF és az ICCIDD egyértelműen kiállnak a jódozott só univerzális használata mellett, mint a jódhiány elleni küzdelem leghatékonyabb és legfenntarthatóbb eszköze. Ajánlásaik szerint a legtöbb országban a háztartási só és az élelmiszeriparban felhasznált só jódozása a kívánatos stratégia.

A napi ajánlott jódbevitel a következőképpen alakul:

Ezek az ajánlások segítenek biztosítani a megfelelő jódellátottságot a különböző életszakaszokban. A terhes és szoptató nők kiemelt figyelmet igényelnek, mivel náluk a jódigény jelentősen megnő.

Jelenlegi kihívások a jódpótlásban

Bár a jódozott só programok hatalmas sikert arattak, számos kihívással szembesülnek a mai napig:

• Sófogyasztás csökkentésére irányuló kampányok: A globális egészségügyi törekvések a sófogyasztás csökkentésére irányulnak a magas vérnyomás megelőzése érdekében. Ez azonban paradox helyzetet teremt, mivel a csökkentett sóbevitel automatikusan csökkentheti a jódbevitelt is, ha nem gondoskodnak alternatív forrásokról vagy a só jódtartalmának emeléséről.
• Alternatív sók népszerűsége: A jódozatlan himalájai vagy tengeri sók elterjedése szintén csökkentheti a lakosság jódbevitelét.
• Élelmiszeripari felhasználás: Az élelmiszeriparban felhasznált sók jódozása nem mindenhol kötelező vagy egységes, ami szintén befolyásolhatja a lakosság jódellátottságát.
• Jódellátottság monitorozása: A folyamatos monitorozás és felmérések elengedhetetlenek ahhoz, hogy naprakész képet kapjunk a lakosság jódstátuszáról és időben be tudjunk avatkozni, ha szükséges.

Ezek a kihívások rávilágítanak arra, hogy a jódpótlás nem egy egyszeri feladat, hanem egy folyamatosan fenntartandó közegészségügyi program, amely rugalmasan alkalmazkodik a változó fogyasztói szokásokhoz és élelmiszeripari trendekhez.

Gyakorlati tanácsok a megfelelő jódbevitelhez

A megfelelő jódbevitel biztosítása a mindennapi életben viszonylag egyszerű, ha odafigyelünk néhány alapvető dologra. Íme néhány gyakorlati tanács:

1. Használjon jódozott sót: Ez a legegyszerűbb és legköltséghatékonyabb módja a megfelelő jódbevitel biztosításának. Ellenőrizze a só csomagolását, hogy megbizonyosodjon arról, jódozott termékről van szó. Ne használjon többet, mint amennyi ízlés szerint szükséges, a mértékletesség itt is kulcsfontosságú.
2. Fogyasszon rendszeresen tengeri ételeket: Ha szereti a tengeri halakat és a tenger gyümölcseit, iktassa be őket rendszeresen az étrendjébe. Hetente legalább egyszeri fogyasztás már jelentősen hozzájárulhat a jódbevitelhez.
3. Változatos étrend: A tejtermékek, tojás és bizonyos gabonafélék is tartalmaznak jódot, bár kisebb mennyiségben. A változatos étrend segít abban, hogy a szervezet több forrásból is hozzájusson a szükséges tápanyagokhoz.
4. Olvassa el az élelmiszer címkéket: Néhány feldolgozott élelmiszer is tartalmazhat jódozott sót. Ha tudja, hogy kevés sót fogyaszt, érdemes odafigyelni arra, hogy az élelmiszerekben lévő só jódozott-e.
5. Terhesség és szoptatás alatt fokozott figyelem: Terhes és szoptató nőknek különösen fontos a megfelelő jódbevitel. Ebben az időszakban érdemes orvossal vagy dietetikussal konzultálni, szükség esetén étrend-kiegészítő szedéséről.
6. Konzultáljon orvosával: Ha gyanítja, hogy jódhiányban szenved, vagy pajzsmirigyproblémái vannak, feltétlenül keresse fel orvosát. Ő tudja a legpontosabban felmérni az állapotát és javaslatot tenni a megfelelő kezelésre vagy pótlást. Ne kezdjen el öngyógyszerezni, különösen nagy dózisú jódkiegészítőkkel, orvosi felügyelet nélkül.

A jód egy apró, de annál fontosabb nyomelem, amelynek szerepe az egészség megőrzésében felbecsülhetetlen. A jódozott só egyszerű, mégis zseniális találmány, amely évtizedek óta milliók egészségét védi a jódhiány káros hatásaival szemben. Annak ellenére, hogy a modern táplálkozási szokások és az alternatív sók népszerűsége új kihívásokat támaszt, a tudatos választásokkal és a megfelelő tájékozottsággal továbbra is biztosíthatjuk szervezetünk számára ezt az esszenciális tápanyagot. A pajzsmirigyünk és az egész testünk hálás lesz érte.