Brexit – Anglia a kilépés után: gazdasági kihívások és társadalmi változások

Négy évvel azután, hogy az Egyesült Királyság hivatalosan is kilépett az Európai Unióból, és több mint hét évvel a népszavazás óta, a Brexit továbbra is a brit politikai és gazdasági diskurzus középpontjában áll. A kilépés ígéreteiről és valós következményeiről szóló viták nem csitulnak, sőt, egyre inkább árnyalódnak, ahogy a gazdasági adatok és a társadalmi változások egyre világosabb képet festenek az ország új helyzetéről. Az “ellenőrzés visszaszerzésének” jelszavával indított, történelmi jelentőségű lépés messzemenő hatásokkal járt, amelyek mára már a mindennapi élet részévé váltak Angliában és az Egyesült Királyság egészében.

A Brexit-pártiak egy virágzó, független Egyesült Királyságot vizionáltak, amely képes globális kereskedelmi megállapodásokat kötni, saját bevándorlási politikát alakítani, és megszabadulni az uniós bürokrácia terhétől. Ezzel szemben a maradáspártiak súlyos gazdasági visszaeséstől, politikai instabilitástól és az ország nemzetközi befolyásának csökkenésétől tartottak. Az azóta eltelt időszakban mindkét oldal érvei részben igazolódtak, de a valóság összetettebbnek és sokrétűbbnek bizonyult, mint azt bárki előre láthatta. Ebben a cikkben részletesen vizsgáljuk meg a Brexit gazdasági kihívásait és a társadalmi változásokat, amelyek Angliában és az Egyesült Királyságban végbementek a kilépés óta.

Gazdasági sokk: a brit gazdaság új keretek között

Az Európai Unióból való kilépés óta a brit gazdaság jelentős átalakuláson ment keresztül. A kezdeti, a pandémia okozta sokkal is összefonódó bizonytalanságok után mára már kirajzolódnak azok a strukturális változások, amelyek a Brexit közvetlen következményei. Az elemzők és a közgazdászok többsége egyetért abban, hogy a kilépés negatív hatással volt az ország gazdasági teljesítményére, bár a mérték és a konkrét okok megítélése eltérő. A gazdasági növekedés lassult, az infláció megemelkedett, és a beruházások is elmaradtak a korábbi szinttől.

A kereskedelmi akadályok jelentik az egyik legkézzelfoghatóbb kihívást. Az egységes piac és a vámunió elhagyásával az Egyesült Királyság és az EU közötti áruforgalom bonyolultabbá és költségesebbé vált. A vámellenőrzések, a bürokratikus eljárások és az új szabályozási követelmények jelentős terhet rónak a vállalkozásokra, különösen a kis- és középvállalatokra. Ez nemcsak az export-import volumenére, hanem az áruk szállítási idejére és költségeire is hatással van, ami végső soron a fogyasztói árakban is megmutatkozik.

A logisztikai kihívások is súlyosbodtak. A kikötőkben megnövekedett várakozási idők, az adminisztratív terhek és a munkaerőhiány együttesen hozzájárultak az ellátási láncok akadozásához. Különösen érzékenyen érintette ez a friss élelmiszereket és a gyorsan romló árukat szállító szektorokat, ahol a késedelmek azonnali veszteséget jelentenek. A brit cégek kénytelenek voltak új stratégiákat kidolgozni, beszállítókat váltani, vagy jelentős beruházásokat eszközölni a hatékonyság fenntartása érdekében.

Az ellátási láncok sebezhetősége a Brexit után vált igazán nyilvánvalóvá. Míg korábban az EU-s tagság garantálta a zökkenőmentes áruáramlást a kontinensről, addig most a brit vállalatoknak sokkal nagyobb raktárkészleteket kell fenntartaniuk, vagy diverzifikálniuk kell beszállítói bázisukat, ami mindkét esetben növeli a költségeket. Ez a tendencia különösen éles volt a pandémia idején, amikor a globális ellátási zavarok felerősítették a Brexit okozta problémákat.

A munkaerőpiac átalakulása a Brexit egyik legdrámaibb következménye. Az EU-s állampolgárok szabad mozgásának megszűnésével az Egyesült Királyság elvesztette azt a könnyen hozzáférhető munkaerőforrást, amelyre számos kulcsfontosságú iparág támaszkodott. Az alacsony képzettséget igénylő munkakörökben, mint például a mezőgazdaságban, a vendéglátásban, az egészségügyben és a logisztikában, jelentős munkaerőhiány alakult ki. Ez nemcsak a szolgáltatások minőségét rontja, hanem a bérek emelkedéséhez is hozzájárul, ami tovább táplálja az inflációt.

A hiányszakmák listája folyamatosan bővül, és a kormány új bevándorlási politikája, amely a pontalapú rendszerre épül, nem mindig képes gyorsan reagálni a piaci igényekre. Bár a szándék az volt, hogy a brit munkavállalók előnyben részesüljenek, a valóságban sok esetben egyszerűen nincs elegendő brit állampolgár, aki betöltené ezeket a pozíciókat, vagy aki hajlandó lenne az adott bérezésért dolgozni.

A befektetések és a pénzügyi szektor jövője is kérdőjeles maradt. A bizonytalanság és az új szabályozási környezet miatt számos nemzetközi vállalat átgondolta beruházási stratégiáját az Egyesült Királyságban. Bár a londoni City továbbra is a világ egyik vezető pénzügyi központja, egyes funkciók, például az EU-s értékpapír-kereskedelem egy része, áttelepült az EU-ba. A pénzügyi szolgáltatások “passporting” jogának elvesztése komoly érvágást jelentett, és bár a brit kormány igyekszik új, globális partnerek felé nyitni, az EU-s piac közelsége és mérete továbbra is hiányzik.

Az árfolyam-ingadozások és az infláció terhei közvetlenül érintik a lakosságot. A Brexit-szavazás óta a font gyengült a főbb devizákkal szemben, ami drágábbá teszi az importált árukat és szolgáltatásokat. Ez a tényező, kiegészülve az energiaárak emelkedésével és a globális inflációs nyomással, jelentős terhet rótt a háztartásokra. Az életszínvonal csökkenése, a vásárlóerő romlása és a megélhetési költségek emelkedése komoly társadalmi feszültségeket generál.

A Költségvetési Felelősség Hivatala (Office for Budget Responsibility, OBR) becslései szerint a Brexit 2030-ra 4%-kal csökkentheti az Egyesült Királyság GDP-jét a maradáshoz képest. Ez a szám önmagában is sokatmondó, de a mögötte rejlő részletek, mint a beruházások elmaradása, a kereskedelmi volumen csökkenése és a termelékenység lassulása, még inkább árnyalják a képet. Az Egyesült Királyság gazdasága egyértelműen egy új pályára állt, amelynek hosszú távú következményei még csak most kezdenek kibontakozni.

„A Brexit egy olyan makrogazdasági sokk volt, amely strukturálisan megváltoztatta a brit gazdaság működését. Az adaptáció hosszú és fájdalmas folyamat, amelynek költségeit a vállalkozások és a háztartások egyaránt viselik.”

Szektorspecifikus elemzés: ahol a Brexit igazán érződik

A Brexit gazdasági hatásai nem egyenletesek, hanem szektorról szektorra eltérőek. Egyes iparágak különösen érzékenyen reagáltak az új helyzetre, míg mások képesek voltak alkalmazkodni, vagy akár új lehetőségeket is találtak. Az alábbiakban részletesebben megvizsgáljuk a kulcsfontosságú szektorokat.

A feldolgozóipar és az exportpiacok

A feldolgozóipar, különösen az autóipar, a vegyipar és az élelmiszeripar, az EU-s piac szoros integrációjára épült. A “just-in-time” gyártási rendszerek, amelyek a minimális raktárkészletekkel működnek, rendkívül sebezhetővé váltak a határátkelési késedelmek és a megnövekedett adminisztratív terhek miatt. Az Egyesült Királyságban gyártott termékek exportja az EU-ba bonyolultabbá és drágábbá vált, ami csökkenti a brit termékek versenyképességét.

Az exportpiacok elvesztése vagy a hozzájuk való hozzáférés nehezítése komoly problémát jelent. Bár a kormány igyekszik új, globális kereskedelmi megállapodásokat kötni (például Ausztráliával, Új-Zélanddal), ezek volumene és jelentősége egyelőre nem éri el az EU-s piacét. A brit vállalatoknak nehéz feladat a logisztikai láncok átalakítása és az új piacok meghódítása, miközben az EU-s kapcsolatok gyengülnek.

Mezőgazdaság és halászat: régóta várt függetlenség, új kihívások

A mezőgazdaság volt az egyik szektor, amely a Brexit-pártiak szerint a legtöbbet nyerheti a kilépéssel, hiszen megszabadulhat az uniós Közös Agrárpolitika (KAP) korlátozásaitól. Azonban a valóságban a brit gazdák is szembesülnek kihívásokkal. A munkaerőhiány, különösen a szezonális munkások körében, súlyos problémákat okoz a betakarításban. Az importált inputanyagok drágulása, valamint az EU-ba irányuló export megnövekedett költségei szintén nyomást gyakorolnak a profitra.

A halászat, amelyet a Brexit egyik legnagyobb nyertesének hirdettek, szintén vegyes képet mutat. Bár a brit hajók visszakapták az ellenőrzést a saját vizeik felett, és megnőtt a kvótájuk, az EU-ba irányuló export nehézségei miatt sok halász küzd a piacra jutással. A friss hal exportja az EU-ba, amely a brit halászati ágazat jelentős részét teszi ki, rendkívül időigényessé és adminisztratívvá vált, ami sok esetben ellehetetleníti a jövedelmező üzletet. A bürokrácia és a késedelmek miatt romlik a termék minősége, ami árcsökkenést eredményez.

A szolgáltatási szektor, különös tekintettel a Cityre

Az Egyesült Királyság gazdaságának gerincét a szolgáltatási szektor adja, amely a GDP mintegy 80%-át teszi ki. Ezen belül is kiemelkedő a pénzügyi szolgáltatások szerepe, amelyet a londoni City képvisel. Ahogy már említettük, a “passporting” jog elvesztése komoly csapás volt. Bár sokan attól tartottak, hogy a Brexit a City bukásához vezet, ez nem következett be. A City továbbra is globális központ, de egyes tevékenységeket át kellett telepíteni az EU-ba, például Párizsba, Frankfurtba vagy Dublinba. Ez a folyamat lassú, de folyamatos, és hosszú távon befolyásolhatja a City vezető pozícióját.

Az egyéb szolgáltatások, mint például a jogi, tanácsadói vagy kreatív iparágak, szintén szembesülnek kihívásokkal, különösen, ha EU-s ügyfelekkel dolgoznak. A szakemberek szabad mozgásának korlátozása nehezíti a nemzetközi projektekben való részvételt és a tehetségek vonzását. A digitális szolgáltatások és az e-kereskedelem terén is új szabályozási kihívások merülnek fel, amelyek extra terhet jelentenek a vállalkozásoknak.

Technológia és innováció: versenyképesség az új érában

A technológiai és innovációs szektor az Egyesült Királyság egyik legdinamikusabban fejlődő területe. A Brexit hatása itt ambivalensebb. Egyrészt a kormány igyekszik rugalmasabb szabályozási környezetet teremteni, amely kedvezhet az új technológiáknak és a startupoknak. Másrészt azonban a tehetségek vonzása és megtartása, valamint az EU-s kutatási programokhoz (pl. Horizon Europe) való hozzáférés korlátozása hátráltató tényező. Az Erasmus+ programból való kilépés is komoly érvágás az egyetemek és a kutatóintézetek számára, ami hosszú távon befolyásolhatja a brit tudományos élet nemzetközi versenyképességét.

A szellemi tulajdon védelme és az adatvédelem terén is új kihívások merülnek fel, mivel az Egyesült Királyságnak saját szabályozást kell kialakítania, amely eltérhet az EU-s normáktól. Ez bizonytalanságot okozhat a nemzetközi tech cégek számára, amelyeknek több eltérő jogrendszerhez kell alkalmazkodniuk.

Társadalmi mozgások és a brit identitás kérdése

A Brexit nem csupán gazdasági, hanem mélyreható társadalmi változásokat is hozott az Egyesült Királyságban. Ezek a változások érintik a demográfiát, az egészségügyet, az oktatást, a regionális egyenlőtlenségeket és magát a nemzeti identitás fogalmát is. A “visszaszerzett ellenőrzés” ígérete sokak számára a bevándorlás korlátozását jelentette, de a valóság ennél sokkal összetettebb képet fest.

Bevándorlás és demográfiai változások: az “ellenőrzés visszaszerzése”

A bevándorlás volt a Brexit-kampány egyik kulcstémája. Az “ellenőrzés visszaszerzése” elsősorban az EU-s állampolgárok szabad mozgásának megszüntetését célozta. A kilépés után bevezetett pontalapú bevándorlási rendszer jelentősen csökkentette az EU-ból érkezők számát, különösen az alacsonyabb képzettségű munkakörökben. Ez azonban nem vezetett a teljes bevándorlás csökkenéséhez, sőt, a nem EU-s országokból érkezők száma megnőtt, részben a munkaerőhiány pótlása érdekében.

A demográfiai változások következtében a brit társadalom összetétele is módosul. Az EU-s állampolgárok elvándorlása, különösen a fiatalabb korosztályok és a szolgáltató szektorban dolgozók körében, érezhetően hat az olyan területeken, mint a vendéglátás, az egészségügy vagy a mezőgazdaság. Ez nemcsak a munkaerőpiacot érinti, hanem a helyi közösségeket is, ahol korábban nagyszámú EU-s bevándorló élt és dolgozott.

Az új bevándorlási politika a magasabb képzettségű szakemberekre fókuszál, de még ez sem oldja meg mindenhol a problémákat. A szakképzett orvosok és ápolók hiánya az egészségügyben továbbra is fennáll, és a nem EU-s országokból érkezők integrációja is új kihívásokat támaszt a társadalom számára.

Az egészségügyi és oktatási rendszerek terheltsége

Az egészségügyi rendszer, a National Health Service (NHS), már a Brexit előtt is jelentős kihívásokkal küzdött, de a kilépés tovább súlyosbította a helyzetet. Az EU-s orvosok és ápolók elvándorlása, valamint az új munkaerő toborzásának nehézségei tovább növelték a hiányt. Az NHS nagyban támaszkodott az EU-ból érkező munkaerőre, és a kilépés utáni bizonytalanság sokakat elriasztott a Nagy-Britanniába való költözéstől. Ez a szolgáltatások minőségének romlásához és a várólisták növekedéséhez vezethet.

Az oktatási rendszer is érezte a Brexit hatását. Az EU-s diákok és kutatók számának csökkenése, valamint az Erasmus+ programból való kilépés korlátozza a brit egyetemek nemzetközi kapcsolatait és a tehetségek vonzását. Az EU-s diákok korábban jelentős bevételi forrást jelentettek az egyetemeknek, és a kutatási együttműködések is szűkebbé váltak. Ez hosszú távon befolyásolhatja a brit felsőoktatás világszínvonalú hírnevét és innovációs képességét.

Regionális különbségek és a “leveling up” agenda

A Brexit-szavazás eredménye rávilágított az Egyesült Királyságban meglévő regionális különbségekre. A kilépést támogatók aránya jellemzően magasabb volt azokon a területeken, ahol magasabb a munkanélküliség, alacsonyabb az iskolázottsági szint, és ahol az emberek úgy érezték, hogy elmaradtak a gazdasági fejlődésben. A kormány a “leveling up” (felzárkóztatás) politikával igyekszik orvosolni ezeket az egyenlőtlenségeket, de a Brexit okozta gazdasági nehézségek hátráltatják ezen célok elérését.

Az EU-s strukturális alapokból származó támogatások kiesése, amelyek korábban jelentős forrást biztosítottak a hátrányos helyzetű régiók fejlesztésére, új kihívások elé állítja a helyi önkormányzatokat. A kormányzati ígéretek ellenére sok régióban még nem érezhető a “leveling up” programok pozitív hatása, és a gazdasági növekedés továbbra is egyenlőtlen.

A nemzeti identitás újraértelmezése

A Brexit mélyrehatóan befolyásolta a brit nemzeti identitás kérdését. A kilépés-pártiak gyakran hivatkoztak a brit szuverenitásra és a nemzeti büszkeségre, hangsúlyozva az ország különleges helyét a világban. Ez a narratíva azonban megosztotta a társadalmat. Sokan úgy érzik, hogy a Brexit megerősítette a brit identitást, míg mások szerint elszigetelte az országot Európától és a világtól.

A fiatalabb generációk, akik sok esetben a maradás mellett szavaztak, gyakran érzik magukat elidegenedve az EU-s tagság elvesztése miatt. Számukra az európai identitás része volt az életüknek, és a szabad mozgás, a tanulási és munkalehetőségek korlátozása fájdalmas veszteséget jelent. A Brexit így nemcsak gazdasági és politikai, hanem generációs és identitásbeli törésvonalakat is létrehozott a brit társadalomban.

„A Brexit nem csupán egy politikai döntés volt, hanem egy kulturális forradalom is, amely újraírja a brit nemzet jövőképét és helyét a világban. Ez a folyamat még messze nem ért véget.”

Politikai instabilitás és az Észak-ír jegyzőkönyv árnyékában

A Brexit óta az Egyesült Királyság politikai élete is rendkívül turbulens időszakon ment keresztül. A kilépés-párti és maradás-párti táborok közötti mély megosztottság, a kormányzati válságok és a miniszterelnökök gyakori váltása mind a Brexit közvetlen vagy közvetett következményei. Az ország politikai stabilitása megingott, és a nemzetközi partnerek is aggodalommal figyelik a fejleményeket.

Pártpolitikai átrendeződések és kormányzati váltások

A Konzervatív Párt, amely Boris Johnson vezetésével valósította meg a Brexitet, azóta számos vezetőváltáson esett át. A Brexit okozta belső feszültségek, a gazdasági nehézségek és a politikai botrányok mind hozzájárultak a párt népszerűségének csökkenéséhez. A Munkáspárt, bár eleinte nehezen találta meg a hangját a Brexit utáni időszakban, mára egyértelműen előretört a közvélemény-kutatásokban, és a következő választásokon esélyes a kormányzásra.

A pártpolitikai átrendeződések azt mutatják, hogy a Brexit továbbra is meghatározó tényező a brit politikában. Bár a főbb pártok ma már nem kérdőjelezik meg a kilépés tényét, a jövőbeni EU-s kapcsolatokról és a Brexit kárainak enyhítéséről szóló viták továbbra is élesek. A politikai instabilitás hátráltatja a hosszú távú stratégiai döntések meghozatalát és a gazdasági problémák hatékony kezelését.

Az Egyesült Királyság integritása: Skócia és az Unió

A Brexit az Egyesült Királyság integritására is súlyos hatást gyakorolt. Skóciában, ahol a lakosság többsége az EU-ban maradásra szavazott, a kilépés új lendületet adott a függetlenségi mozgalomnak. A skót kormány többször is népszavazást szorgalmazott az Egyesült Királyságtól való elszakadásról, azzal érvelve, hogy Skóciát akarata ellenére vitték ki az EU-ból. Bár London elutasítja a népszavazás engedélyezését, a kérdés továbbra is napirenden van, és hosszú távon veszélyeztetheti az Egyesült Királyság egységét.

Hasonlóan aggasztó a helyzet Észak-Írországban, ahol a Brexit rendkívül érzékeny politikai és társadalmi egyensúlyt borított fel. A Brexit és az Unió közötti kapcsolatok feszültségei közvetlenül érintik az Egyesült Királyság jövőjét.

Az Észak-ír jegyzőkönyv: a béke és a kereskedelem paradoxona

Az Észak-ír jegyzőkönyv a Brexit-tárgyalások egyik legbonyolultabb és legvitatottabb pontja volt. Célja az volt, hogy elkerülje a kemény határt Írország és Észak-Írország között, ezzel megőrizve a nagypénteki egyezmény által biztosított békét. Ennek érdekében Észak-Írország de facto az EU egységes piacának és vámuniójának része maradt, ami azonban egy vámhatárt hozott létre Nagy-Britannia és Észak-Írország között a tengeren.

Ez a “tengeri határ” jelentős kereskedelmi paradoxont teremtett. Bár megakadályozta a szárazföldi határ kialakulását, amely újraéleszthette volna a konfliktust, ugyanakkor akadályozza az áruforgalmat Nagy-Britannia és Észak-Írország között. Az észak-ír unionisták számára ez az Egyesült Királyságon belüli helyzetük gyengítését jelenti, és súlyos politikai feszültségeket okoz. Az EU és az Egyesült Királyság közötti tárgyalások a jegyzőkönyv módosításáról folyamatosak, de egyelőre nem vezettek áttöréshez. A Windsorni Keretmegállapodás (Windsor Framework) próbált enyhíteni a feszültségeken, de a teljes megoldás még várat magára.

A Brexit utáni Anglia: alkalmazkodás és a jövő forgatókönyvei

Az Egyesült Királyság, és különösen Anglia, a Brexit utáni időszakban arra kényszerül, hogy alkalmazkodjon az új realitásokhoz. A gazdasági és társadalmi kihívások ellenére az ország igyekszik megtalálni a helyét a világban, és kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket a kilépés potenciálisan kínálhat. A jövő forgatókönyvei sokrétűek, és nagyban függnek a kormányzati döntésektől, a nemzetközi kapcsolatok alakulásától és a globális gazdasági környezettől.

Új kereskedelmi megállapodások és a globális ambíciók

A Brexit egyik fő ígérete az volt, hogy az Egyesült Királyság képes lesz új, globális kereskedelmi megállapodásokat kötni, ezzel felváltva az EU-s piacot. Az elmúlt években valóban születtek megállapodások olyan országokkal, mint Ausztrália, Új-Zéland, Japán és Szingapúr. Ezen kívül az Egyesült Királyság csatlakozott a Csendes-óceáni Partnerség Átfogó és Progresszív Megállapodásához (CPTPP) is. Ezek a megállapodások azonban egyelőre nem pótolják az EU-s piac elvesztését, sem volumenben, sem földrajzi közelségben.

A globális ambíciók továbbra is erősek, és a brit kormány a “Global Britain” (Globális Britannia) vízióját hirdeti, amely egy nyitott, kereskedő nemzetet képzel el, amely szabadon mozog a világpiacon. Ehhez azonban nem elegendőek a kereskedelmi megállapodások; szükség van a termelékenység növelésére, a versenyképesség javítására és a digitális infrastruktúra fejlesztésére is.

Szabályozási eltérések és a “Singapore-on-Thames” víziója

A Brexit lehetővé tette az Egyesült Királyság számára, hogy eltérjen az EU-s szabályozási normáktól. Ezt a lehetőséget egyesek a “Singapore-on-Thames” vízióval azonosítják, amely egy alacsony adózású, deregulált gazdasági modellt képzel el, amely vonzza a globális befektetéseket. A valóságban azonban a szabályozási eltérések óvatosabbak, mint azt sokan várták. Az EU-s és brit szabványok közötti jelentős eltérés ugyanis további kereskedelmi akadályokat teremthet.

A brit kormány igyekszik megtalálni az egyensúlyt a szuverén szabályozási szabadság és a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok fenntartása között. Az adatok védelme, a környezetvédelmi előírások és a pénzügyi szabályozás terén hozott döntések mind befolyásolják az ország nemzetközi megítélését és versenyképességét. A “dereguláció” nem feltétlenül jelenti a “jobb szabályozást”, és a hírnév romlása hosszú távon súlyosabb következményekkel járhat, mint a rövid távú gazdasági előnyök.

A hosszú távú kilátások és a növekedési potenciál

A hosszú távú kilátások a Brexit után bizonytalanok. A gazdasági elemzők többsége lassabb növekedési pályát prognosztizál az Egyesült Királyságnak, mint ha az EU-ban maradt volna. Azonban az ország rendelkezik erős alapokkal: innovatív szektorokkal, világszínvonalú egyetemekkel és egy rugalmas munkaerővel. A kérdés az, hogy képes lesz-e ezeket az előnyöket kihasználni, és adaptálódni az új környezethez.

A növekedési potenciál nagyban függ attól, hogy a kormány milyen politikákat vezet be a termelékenység növelésére, a beruházások ösztönzésére és a munkaerőhiány kezelésére. A zöld gazdaságra való átállás, a mesterséges intelligencia és a biotechnológia fejlesztése mind olyan területek, ahol az Egyesült Királyság vezető szerepet játszhat. Azonban ehhez stabil politikai környezetre, kiszámítható szabályozásra és a nemzetközi együttműködés fenntartására van szükség.

Az európai kapcsolatok alakulása

Az európai kapcsolatok alakulása kulcsfontosságú lesz az Egyesült Királyság jövője szempontjából. Bár a kilépés megtörtént, az EU továbbra is a legközelebbi és legnagyobb kereskedelmi partnere. A diplomáciai feszültségek enyhítése, a pragmatikus együttműködés kialakítása olyan területeken, mint a biztonság, a környezetvédelem vagy a kutatás, mindkét fél érdekeit szolgálja. A teljes elszigetelődés senkinek sem lenne előnyös.

A jövőben valószínűleg egy olyan kapcsolatrendszer alakul ki, amely kevésbé integrált, mint a korábbi EU-s tagság, de szorosabb, mint egy egyszerű harmadik országgal való viszony. A fokozatos közeledés, a kölcsönös érdekek mentén történő együttműködés lehetősége továbbra is fennáll, és mindkét félnek érdeke, hogy megtalálja a modus vivendit. A Brexit hosszú távú hatásai még nem teljesen ismertek, de annyi bizonyos, hogy Anglia és az Egyesült Királyság egy új, kihívásokkal és lehetőségekkel teli úton jár.