A cikk tartalma Show
A modern fűtés- és vízellátó rendszerek bonyolult, összehangolt gépezetek, melyek zavartalan működése alapvető fontosságú otthonaink és ipari létesítményeink kényelme és hatékonysága szempontjából. Ezen rendszerek egyik leggyakrabban alábecsült, mégis kritikus komponense a nyomáskiegyenlítő tartály. Sokan nem is tudják pontosan, milyen létfontosságú szerepet játszik ez az eszköz abban, hogy a fűtővíz és az ivóvíz mindig stabil nyomáson keringjen, elkerülve a rendszer károsodását és az energiafelesleges pazarlását. A tartályok nélkül a rendszerek sokkal sérülékenyebbé válnának, élettartamuk jelentősen csökkenne, és a működésük is sokkal megbízhatatlanabb lenne. A stabilitás és a hosszú távú hatékonyság záloga gyakran ebben az egyszerűnek tűnő, de rendkívül fontos alkatrészben rejlik.
Ahhoz, hogy megértsük a nyomáskiegyenlítő tartályok nélkülözhetetlenségét, először is tisztában kell lennünk azzal a fizikai jelenséggel, ami a folyadékok, különösen a víz viselkedését jellemzi hőmérséklet-változás hatására. A folyadékok térfogata a hőmérséklet emelkedésével növekszik, hűléssel pedig csökken. Ez a jelenség a nyitott rendszerekben kevésbé okoz problémát, hiszen a táguló folyadék szabadon távozhat, vagy a csökkenő térfogat pótolható. A zárt rendszerekben azonban, ahol a folyadék nem tud szabadon tágulni, a térfogatnövekedés óriási nyomásnövekedést generálhat, ami komoly károkat okozhat a rendszer elemeiben, mint például a kazánban, a csővezetékekben vagy a szelepekben.
A folyadékok tágulása és a rendszerre gyakorolt hatása
A víz, mint a fűtési rendszerek és a vízellátás alapvető közege, rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy a hőmérséklet emelkedésével a sűrűsége csökken, térfogata pedig növekszik. Ez a tágulás nem elhanyagolható mértékű. Például, ha egy fűtési rendszerben a víz hőmérséklete 10°C-ról 80°C-ra emelkedik, a térfogata körülbelül 3%-kal növekszik. Egy átlagos családi ház fűtésrendszerében, ahol a víztérfogat akár 100-200 liter is lehet, ez a 3% 3-6 liter többletfolyadékot jelent. Ez a néhány liter táguló víz, ha nincs hova terjeszkednie, rendkívül nagy nyomást fejthet ki a zárt rendszer falaira.
A zárt rendszerekben, ahol nincs elegendő “hely” a tágulás számára, a nyomás gyorsan kritikus szintre emelkedhet. Ez a túlzott nyomás számos problémát okozhat. Először is, mechanikai stresszt jelent a rendszer minden komponense számára: a kazán hőcserélőjétől kezdve a csővezetékeken át a radiátorokig és a szelepekig. Hosszú távon ez az állandó igénybevétel anyagfáradáshoz, repedésekhez és végül szivárgásokhoz vezethet. Másodszor, a biztonsági szelepek gyakori nyitását eredményezheti, ami nem csak zajos, hanem vízpazarlással is jár, és a rendszer folyamatosan veszít a fűtőközegből, amit pótolni kell.
A nyomásingadozások a keringető szivattyúk működését is befolyásolják. Az ingadozó nyomásviszonyok megnehezítik a szivattyúk optimális működését, csökkentik hatásfokukat és lerövidítik élettartamukat. A szélsőséges nyomásértékek nem csak a rendszer fizikai integritását veszélyeztetik, hanem a hőátadás hatékonyságát is ronthatják, ami magasabb energiafogyasztáshoz és alacsonyabb fűtési komfortérzethez vezet. Egy jól megtervezett és karbantartott rendszerben a nyomáskiegyenlítő tartály pontosan ezt a problémát hivatott kiküszöbölni, biztosítva a stabil és biztonságos működést.
Miért elengedhetetlen a nyomáskiegyenlítő tartály?
A nyomáskiegyenlítő tartály elsődleges feladata a fűtési vagy vízellátó rendszerben keletkező nyomásingadozások elnyelése és kiegyenlítése. Képzeljünk el egy fűtési rendszert, ahol a kazán felmelegíti a vizet. Ahogy a víz hőmérséklete emelkedik, térfogata növekszik. A nyomáskiegyenlítő tartály egy rugalmas puffert biztosít, ami lehetővé teszi a táguló víz számára, hogy biztonságosan terjeszkedjen anélkül, hogy a rendszerben a nyomás veszélyes szintre emelkedne. Ezáltal megóvja a rendszert a túlnyomás okozta károktól és meghibásodásoktól.
Nem csupán a túlnyomás elkerülése miatt fontos azonban. A rendszerek lehűlésekor a víz térfogata csökken, ami nyomáseséshez vezethet. A nyomáskiegyenlítő tartály ilyenkor visszavezeti a korábban eltárolt vizet a rendszerbe, ezzel megakadályozva a nyomás túlzott csökkenését, ami szintén működési zavarokat okozhat, például a szivattyúk kavitációját vagy a rendszer levegősödését. A stabil nyomás fenntartása kritikus a fűtésrendszer és a vízellátó rendszer hatékony és gazdaságos üzemeltetéséhez.
„A nyomáskiegyenlítő tartály nem csupán egy alkatrész, hanem a rendszer szíve és tüdeje, amely biztosítja a zavartalan vérkeringést és a hosszú távú egészséget.”
A tartályok hozzájárulnak a rendszer energiahatékonyságához is. A stabil nyomásviszonyok optimalizálják a szivattyúk működését, csökkentik az indítások számát, ezáltal kevesebb energiát fogyasztanak és hosszabb az élettartamuk. Emellett a vízkalapács jelenség (a hirtelen nyomásváltozás okozta lökés) csillapításában is jelentős szerepet játszanak, védve a csöveket és szerelvényeket a mechanikai igénybevételtől. Ez a megelőző funkció hosszú távon jelentős költségmegtakarítást eredményez a javítási és karbantartási kiadások terén.
A nyitott és zárt fűtésrendszerek közötti különbségek
A fűtésrendszerek alapvetően két nagy kategóriába sorolhatók: nyitott és zárt rendszerekre. A nyomáskiegyenlítő tartályok szerepe és típusa ezen besorolástól függően jelentősen eltér.
Nyitott fűtésrendszerek
A nyitott fűtésrendszerek, melyek korábban elterjedtebbek voltak, egy nyitott tágulási tartállyal rendelkeznek, amely általában a padláson, a rendszer legmagasabb pontján helyezkedik el. Ez a tartály közvetlenül érintkezik a légkörrel, így a fűtővíz tágulásakor a felesleges víz egyszerűen belefolyik, anélkül, hogy a rendszerben a nyomás jelentősen megnőne. Fordított esetben, a víz lehűlésekor a tartályból visszaáramlik a rendszerbe a hiányzó mennyiség. Ez a megoldás egyszerű és olcsó, de számos hátránya van.
A nyitott tartályok fő problémái közé tartozik az oxigén bejutása a fűtővízbe. A levegővel érintkező víz folyamatosan felveszi az oxigént, ami a rendszerben lévő fém alkatrészek (radiátorok, csövek, kazán) korróziójához vezet. Ez jelentősen lerövidíti a rendszer élettartamát és csökkenti a hatékonyságát. Emellett a nyitott tartályból a víz folyamatosan párolog, így rendszeres utántöltést igényel, ami szintén költséges és időigényes lehet. A fagyveszély is fennáll, ha a tartály fűtetlen helyiségben van. Ma már szinte kizárólag a régi, gravitációs fűtésrendszerekben találkozhatunk velük.
Zárt fűtésrendszerek
A modern zárt fűtésrendszerek a nyomáskiegyenlítő tartályok egy speciális típusát, a membrános tágulási tartályt alkalmazzák. Ahogy a neve is sugallja, ezek a rendszerek teljesen el vannak zárva a külső levegőtől. Ez megakadályozza az oxigén bejutását a fűtővízbe, drámaian csökkentve a korrózió kockázatát és meghosszabbítva a rendszer élettartamát. A zárt rendszerek magasabb nyomáson is üzemeltethetők, ami hatékonyabb hőátadást és jobb szabályozhatóságot tesz lehetővé.
A zárt rendszerben a membrános tágulási tartály biztosítja a tágulási teret. A tartályban lévő gumimembrán választja el egymástól a fűtővizet és egy előfeszített gázpárnát (általában nitrogént). Amikor a víz felmelegszik és tágul, benyomja a membránt, összenyomva a gázpárnát, így a nyomás stabilizálódik. Lehűléskor a gázpárna visszanyomja a vizet a rendszerbe. Ez a mechanizmus teszi lehetővé a zárt rendszerek biztonságos és hatékony működését, minimalizálva a karbantartási igényeket és az energiaveszteséget. A zárt rendszerek a mai szabványoknak megfelelően épülnek ki, és energiahatékonyabb megoldást kínálnak.
A nyomáskiegyenlítő tartályok típusai és működési elvük
A nyomáskiegyenlítő tartályok széles skálája létezik, de a fűtés- és vízellátó rendszerekben leggyakrabban a membrános kivitelűekkel találkozhatunk. Fontos megkülönböztetni a fűtési rendszerekhez és az ivóvízrendszerekhez (hidrofor tartályok) használt típusokat, mivel bár működési elvük hasonló, kialakításukban és anyagukban jelentős különbségek lehetnek a higiéniai és üzemi nyomásbeli követelmények miatt.
Membrános tágulási tartályok fűtésrendszerekhez
Ezek a tartályok a zárt fűtésrendszerek kulcsfontosságú elemei. Szerkezetileg egy acélburkolatból állnak, amelyen belül egy rugalmas gumimembrán található. Ez a membrán két kamrára osztja a tartályt: egy víztérre és egy gáztérre. A gáztér általában nitrogénnel van feltöltve, egy bizonyos előnyomásra. Amikor a fűtési rendszerben a víz hőmérséklete emelkedik, a táguló víz beáramlik a tartály vízterébe, összenyomva a gáztérben lévő nitrogént. Ez a kompresszió elnyeli a nyomásnövekedést, megakadályozva, hogy az a rendszerben kritikus szintre emelkedjen. Lehűléskor a gázpárna nyomása visszatereli a vizet a rendszerbe, fenntartva a minimális üzemi nyomást.
A membrános tartályok két fő típusa:
- Fix membrános tartályok: Ezekben a membrán fixen rögzített a tartály belsejében. Előnyük az egyszerű felépítés és az alacsonyabb ár. Hátrányuk, hogy ha a membrán megsérül, az egész tartályt cserélni kell.
- Cserélhető membrános tartályok: Ezeknél a membrán könnyedén cserélhető, ami hosszú távon költséghatékonyabb megoldás lehet, ha a membrán meghibásodik. Általában nagyobb méretű és ipari alkalmazásokban használatosak, ahol a karbantarthatóság kiemelt szempont.
A fűtési rendszerekhez használt membránok anyaga általában EPDM gumi, amely ellenáll a magas hőmérsékletnek és a fűtővízben lévő adalékanyagoknak.
Hidrofor tartályok (nyomáskiegyenlítő tartályok vízellátó rendszerekhez)
A hidrofor tartályok, más néven nyomáskapcsolós vízművek vagy légpárnás tartályok, az ivóvízrendszerekben töltenek be hasonlóan fontos szerepet. Bár alapvető működési elvük megegyezik a fűtési tartályokéval (nyomásingadozások kiegyenlítése), fő funkciójuk a szivattyú indításainak csökkentése és a stabil víznyomás biztosítása a fogyasztási pontokon. Ezek a tartályok is membránnal vannak ellátva, amely elválasztja a vizet a levegőtől (nem feltétlenül nitrogéntől, gyakran egyszerű levegő van a gáztérben). Az ivóvízrendszerekben használt membránoknak szigorú higiéniai előírásoknak kell megfelelniük, ezért általában butil gumiból készülnek, amely élelmiszeripari minőségű és nem old ki káros anyagokat a vízbe.
A hidrofor tartályok működése: Amikor a szivattyú feltölti a tartályt vízzel, a membrán összenyomja a légpárnát. A vízvételezés során a légpárna nyomása kinyomja a vizet a tartályból, így a szivattyúnak nem kell minden egyes csapnyitáskor bekapcsolnia. A szivattyú csak akkor indul el, amikor a tartályban a nyomás egy előre beállított alsó érték alá esik, és kikapcsol, amikor eléri a felső értékét. Ez jelentősen meghosszabbítja a szivattyú élettartamát, csökkenti az energiafogyasztást és stabilabb víznyomást biztosít a fogyasztók számára. Különösen fontos a vízkalapács hatás csillapításában is, ami a csapok hirtelen elzárásakor keletkező nyomáslökéseket hivatott kivédeni, óvva a csőhálózatot és a szerelvényeket.
A nyomáskiegyenlítő tartályok szerepe fűtésrendszerekben
A nyomáskiegyenlítő tartály szerepe a fűtésrendszerekben sokkal összetettebb, mint elsőre gondolnánk. Nem csupán egy egyszerű biztonsági eszköz, hanem a rendszer hatékonyságának és hosszú élettartamának egyik kulcsa. A modern zárt fűtésrendszerekben nélküle a stabil és biztonságos működés elképzelhetetlen lenne.
Túlnyomás elkerülése
Ez a legnyilvánvalóbb és talán legkritikusabb funkció. Amint azt már tárgyaltuk, a fűtővíz hőmérsékletének emelkedésével térfogata növekszik. Egy zárt rendszerben ez a térfogatnövekedés óriási nyomásnövekedést okozna, ami könnyedén meghaladná a rendszer elemeinek (kazán, csövek, radiátorok, szelepek) tervezett üzemi nyomását. A túlnyomás károsíthatja a csatlakozásokat, repedéseket okozhat a csövekben, és akár a kazán meghibásodásához is vezethet. A nyomáskiegyenlítő tartály elnyeli ezt a felesleges térfogatot, megakadályozva a nyomás veszélyes mértékű emelkedését, és ezzel megóvja a rendszert a mechanikai károktól.
Nyomásingadozások csillapítása
A fűtési rendszerekben a nyomás nem állandó. A kazán be- és kikapcsolásakor, a termosztátok szabályozásakor, vagy akár a külső hőmérséklet változásakor is ingadozhat a fűtővíz hőmérséklete és ezzel együtt a nyomása. A nyomáskiegyenlítő tartály folyamatosan kompenzálja ezeket a kisebb-nagyobb ingadozásokat, biztosítva a rendszer stabil üzemi nyomását. Ez a stabilitás elengedhetetlen a keringető szivattyúk optimális működéséhez, hiszen az állandó nyomásviszonyok között kevesebb energiafelhasználással és hosszabb élettartammal üzemelhetnek. A stabil nyomás hozzájárul a radiátorok egyenletes hőleadásához is, növelve a fűtési komfortot.
Oxigén bejutásának megakadályozása
Ez egy rendkívül fontos, de gyakran figyelmen kívül hagyott előny. Egy nyitott rendszerben a fűtővíz folyamatosan érintkezik a levegővel, felvéve annak oxigéntartalmát. Az oxigén a fém alkatrészek (acélcsövek, radiátorok, kazán hőcserélője) korróziójának fő oka. A korrózió nemcsak a rendszer elemeinek élettartamát rövidíti le drasztikusan, hanem iszap és lerakódások képződéséhez is vezethet, amelyek eltömíthetik a csöveket, csökkenthetik a hőátadást és rontják a szivattyúk hatásfokát. A zárt, membrános nyomáskiegyenlítő tartály teljesen elszigeteli a fűtővizet a levegőtől, ezáltal minimalizálja az oxigén bejutását és jelentősen csökkenti a korrózió kockázatát. Ez a funkció kulcsfontosságú a modern, nagy értékű fűtésrendszerek, például a padlófűtéses rendszerek védelmében.
Rendszernyomás fenntartása
Amikor a fűtési rendszer lehűl, a víz térfogata csökken, ami nyomáseséshez vezet. Ha a nyomás túlságosan leesik, az számos problémát okozhat, például a kazán biztonsági rendszere leállhat, vagy a keringető szivattyúk levegőt szívhatnak be, ami kavitációt okozhat (a gőzbuborékok képződése és összeomlása), súlyosan károsítva a szivattyút. A nyomáskiegyenlítő tartály a lehűlés során visszajuttatja a korábban eltárolt vizet a rendszerbe, ezzel fenntartva a minimálisan szükséges üzemi nyomást. Ez biztosítja a rendszer folyamatos, megbízható működését még a hőmérséklet-ingadozások ellenére is.
A nyomáskiegyenlítő tartályok szerepe vízellátó rendszerekben (hidrofor tartályok)
A hidrofor tartályok, más néven légpárnás tartályok vagy membrános nyomástartó edények, elengedhetetlenek a stabil és hatékony vízellátás biztosításához, különösen ott, ahol házi vízművek vagy más nyomásfokozó rendszerek működnek. Szerepük eltér a fűtési rendszerekben lévő társaikétól, de legalább annyira kritikusak a zavartalan működés és a hosszú élettartam szempontjából.
Szivattyú indításainak csökkentése
Ez a hidrofor tartályok egyik legfontosabb funkciója. Egy vízellátó rendszerben a szivattyú feladata, hogy a vizet a kútról, ciszternából vagy hálózati csatlakozásról a fogyasztási pontokhoz juttassa, megfelelő nyomáson. A tartály nélkül a szivattyúnak minden egyes alkalommal be kellene kapcsolnia, amikor valaki megnyit egy csapot, vagy lehúzza a WC-t. Ez rendkívül gyakori indítás-leállítást jelentene, ami óriási terhelést róna a szivattyú motorjára és mechanikai részeire. A hidrofor tartály tárol egy bizonyos mennyiségű vizet nyomás alatt, így kisebb vízvételi igények esetén (pl. egy pohár víz kiengedése) a tartályból elégül ki a fogyasztás, és a szivattyú nem kapcsol be. A szivattyú csak akkor indul el, amikor a tartályban a nyomás egy előre beállított alsó érték alá csökken, és kikapcsol, amikor eléri a felső értékét. Ez drámaian csökkenti a szivattyú kapcsolási gyakoriságát, meghosszabbítva annak élettartamát és csökkentve az energiafogyasztást.
Stabil víznyomás biztosítása
A hidrofor tartályok hozzájárulnak a stabil és egyenletes víznyomás fenntartásához a hálózatban. A szivattyúk ciklikus működése nélkül, a nyomás ingadozna a be- és kikapcsolás között. A tartály azonban kiegyenlíti ezeket az ingadozásokat, így a felhasználók egyenletes víznyomást tapasztalhatnak a zuhanyzás vagy a mosogatás során. Ez jelentősen növeli a komfortérzetet és elkerüli a hirtelen nyomáseséseket, amelyek kellemetlenséget okozhatnak.
Vízkalapács hatás csillapítása
A vízkalapács jelenség akkor következik be, amikor egy gyorsan áramló folyadék áramlását hirtelen leállítják (pl. egy csap gyors elzárásával). A folyadék mozgási energiája ekkor rendkívül nagy nyomáslökés formájában adódik át a csőrendszernek. Ez a lökés károsíthatja a csöveket, szerelvényeket, szelepeket és akár a szivattyút is. A hidrofor tartály, rugalmas membránjával és légpárnájával, hatékonyan elnyeli ezeket a nyomáslökéseket, csillapítva a vízkalapács hatását és megóvva a teljes vízellátó rendszert a mechanikai igénybevételtől. Ez hosszú távon jelentős karbantartási költségeket takarít meg.
Víz tárolása (kis tartalék)
Bár nem ez a fő funkciója, a hidrofor tartály bizonyos mennyiségű vizet tárol nyomás alatt. Ez a víztartalék lehetővé teszi, hogy rövid ideig tartó áramszünet vagy szivattyúhiba esetén is legyen némi víz a rendszerben, mielőtt a nyomás teljesen leesne. Ez a kis pufferkapacitás növeli a rendszer megbízhatóságát és a felhasználók kényelmét.
Összességében a hidrofor tartályok nélkül a házi vízművek sokkal kevésbé lennének hatékonyak, megbízhatóak és hosszú élettartamúak. A megfelelő méretezés és karbantartás kulcsfontosságú a vízellátó rendszer optimális működéséhez.
Hogyan méretezzük helyesen a nyomáskiegyenlítő tartályt?
A nyomáskiegyenlítő tartály helyes méretezése alapvető fontosságú a fűtés- és vízellátó rendszerek stabil, biztonságos és hatékony működéséhez. Egy alulméretezett tartály nem képes elnyelni a szükséges tágulási térfogatot, ami túlnyomáshoz és a biztonsági szelep gyakori nyitásához vezet. Egy túlméretezett tartály ellenben feleslegesen drága és helyigényes lehet, anélkül, hogy további előnyöket nyújtana. A méretezés eltérő szempontokat követel meg a fűtésrendszerek és a vízellátó rendszerek esetében.
Fűtésrendszerekhez való méretezés
A fűtésrendszerekhez való tágulási tartály méretezésénél a legfontosabb szempont a rendszerben lévő fűtővíz teljes térfogata és annak hőmérséklet-változás okozta tágulása. A számítás több lépésből áll:
- A rendszervíz teljes térfogatának (Vsys) meghatározása: Ezt a kazán, a radiátorok, a padlófűtés csövei és az összes csővezeték víztérfogatának összeadásával kapjuk meg. Gyakran a kazán gyártója megadja a rendszertérfogatot, vagy becsülni lehet a fűtési teljesítmény alapján (pl. 10 kW-onként 10-15 liter).
- A tágulási tényező (e) meghatározása: Ez azt mutatja meg, hogy a víz térfogata hány százalékkal nő meg a minimális és maximális üzemi hőmérséklet között. Egy tipikus fűtési rendszerben (10°C-ról 90°C-ra) ez az érték körülbelül 3,5-4%.
- A szükséges tágulási térfogat (Ve) kiszámítása: Ve = Vsys * e. Ez az a térfogat, amit a tartálynak el kell nyelnie.
- A tartály előnyomásának (P0) beállítása: Az előnyomásnak meg kell egyeznie a rendszer statikus nyomásával a legmagasabb ponton. A statikus nyomás a rendszer legmagasabb pontjának és a tartály beépítési magasságának különbségéből adódik (0,1 bar/méter). Például, ha a tartály a pincében van, és a legmagasabb radiátor 6 méterrel feljebb, akkor az előnyomásnak legalább 0,6 bar-nak kell lennie. Ehhez általában hozzáadnak 0,2-0,3 bar biztonsági ráhagyást.
- A rendszer maximális üzemi nyomásának (Pmax) meghatározása: Ez az a nyomás, amelynél a biztonsági szelep nyit. Általában 2,5-3 bar a fűtési rendszerekben.
- A tartály minimális hasznos térfogatának (Vmin) kiszámítása: Ez egy bonyolultabb képlet alapján történik, amely figyelembe veszi az előnyomást, a maximális üzemi nyomást és a szükséges tágulási térfogatot.
A képlet általában: Vtartály = Ve * ((Pmax + 1) / (Pmax – P0))
Ahol a nyomásértékek abszolút nyomásban (azaz bar helyett bar abszolút) értendők, tehát 1 bar hozzáadása szükséges a mérőnyomás értékekhez.
A gyakorlatban gyakran a gyártói ajánlásokat és a szoftveres méretező programokat használják, de az alapelvek megértése segít a helyes ellenőrzésben és a problémák felismerésében.
Vízellátó rendszerekhez való méretezés (hidrofor tartály)
A hidrofor tartályok méretezése más szempontokat vesz figyelembe, mivel itt a szivattyú kapcsolási gyakoriságának optimalizálása és a stabil nyomás biztosítása a cél.
- A szivattyú teljesítménye és kapcsolási nyomásai: A szivattyú be- és kikapcsolási nyomásértékei (Pbe és Pki) kulcsfontosságúak. Ezek határozzák meg a tartályban lévő vízoszlop nyomását.
- Fogyasztási szokások és csúcsfogyasztás: Mennyi vizet használnak fel egy átlagos ciklus során? Hány ember él a háztartásban? Vannak-e nagy vízfogyasztók (pl. öntözőrendszer)?
- A szivattyú megengedett kapcsolási gyakorisága: A legtöbb szivattyú gyártója megadja, hogy óránként hányszor kapcsolhat be maximálisan a szivattyú. Ezt az értéket nem szabad túllépni a szivattyú élettartamának megőrzése érdekében.
- A tartály hasznos térfogata (Veff): Ez az a vízmennyiség, amit a tartály a be- és kikapcsolási nyomás között képes leadni.
A képlet: Vtartály = (Qmax * tmin) / (K * (1 – (Pbe / Pki)))
Ahol Qmax a maximális vízfogyasztás, tmin a minimális ciklusidő (pl. 30 másodperc), K egy korrekciós tényező (általában 0,3-0,5), Pbe és Pki a kapcsolási nyomások abszolút ért
