A cikk tartalma Show
Az elektromágneses terek (EMT) és az emberi egészség közötti kapcsolat évtizedek óta foglalkoztatja a tudósokat, a közvéleményt és a szabályozó szerveket egyaránt. Különösen nagy figyelem irányul a távvezetékek által generált extrém alacsony frekvenciájú elektromágneses terek (ELF-EMT) lehetséges hosszú távú hatásaira, mivel ezek a struktúrák gyakran lakott területek közelében húzódnak. A mindennapi életünk során számos természetes és mesterséges forrásból ér minket elektromágneses sugárzás, de a nagyteljesítményű távvezetékek által kibocsátott terek a méretük és állandó jelenlétük miatt kiemelt érdeklődésre tartanak számot.
A téma komplexitását az adja, hogy az elektromágneses spektrum rendkívül széles, és az egyes frekvenciatartományok eltérő módon lépnek kölcsönhatásba az élő szervezetekkel. A távvezetékek által kibocsátott ELF-EMT a nem ionizáló sugárzások csoportjába tartozik, ami azt jelenti, hogy energiája nem elegendő ahhoz, hogy atomokból elektronokat szakítson ki, és közvetlenül károsítsa a DNS-t. Ez alapvetően megkülönbözteti azokat az ionizáló sugárzásoktól, mint például a röntgen- vagy gamma-sugárzás, amelyek bizonyítottan rákkeltő hatásúak.
Ennek ellenére a gyanú, hogy az ELF-EMT-nek is lehetnek biológiai hatásai, már az 1970-es évek óta fennáll. Azóta számtalan kutatás, epidemiológiai felmérés és laboratóriumi kísérlet vizsgálta a távvezetékek közelségében élők egészségi állapotát. A tudományos konszenzus kialakítása azonban lassú és bonyolult folyamat, amelyet a kutatási eredmények inkonzisztenciája, a módszertani kihívások és a közvélemény aggodalmai is befolyásolnak.
Az elektromágneses terek alapjai és a távvezetékek szerepe
Az elektromágneses tér az elektromos és mágneses terek kombinációja, amelyek együtt terjednek hullámok formájában. Ezek a hullámok különböző frekvenciákon és hullámhosszakon léteznek, és együtt alkotják az elektromágneses spektrumot. A spektrum magában foglalja a rádióhullámokat, mikrohullámokat, infravörös fényt, látható fényt, ultraibolya sugárzást, röntgensugarakat és gamma-sugarakat.
A távvezetékek, amelyek az elektromos energia szállítására szolgálnak, extrém alacsony frekvenciájú (ELF) elektromágneses teret generálnak. Magyarországon és Európa nagy részén az elektromos hálózat frekvenciája 50 Hz. Ez a frekvencia rendkívül alacsony, összehasonlítva például a mobiltelefonok által használt GHz-es frekvenciákkal vagy a rádióhullámokkal.
Az ELF-EMT két fő komponensből áll: az elektromos és a mágneses térből. Az elektromos tér akkor keletkezik, amikor feszültség van jelen egy vezetőben, és annak erőssége a feszültséggel arányos. Ezt általában volt/méter (V/m) egységben mérik. Az épületek, fák és a talaj könnyen árnyékolják az elektromos teret, így annak erőssége gyorsan csökken a forrástól távolodva.
A mágneses tér akkor jön létre, amikor áram folyik egy vezetőben, és annak erőssége az áram erősségével arányos. Ezt általában mikrotesla (µT) vagy milligauss (mG) egységben mérik. A mágneses terek sokkal nehezebben árnyékolhatók, és nagyobb távolságra is eljutnak, mint az elektromos terek. A távvezetékek esetében a mágneses tér az, amely a leginkább aggodalomra ad okot a lehetséges egészségügyi hatások tekintetében.
Az expozíció mértéke jelentősen függ a távolságtól. Minél távolabb vagyunk egy távvezetéktől, annál gyengébb az elektromágneses tér. A térerősség a távolság négyzetével arányosan csökken, ami azt jelenti, hogy már néhány tíz méter távolságban is drámaian redukálódik az expozíció. Azonban még viszonylag nagy távolságban is mérhető lehet bizonyos szintű mágneses tér.
Fontos megjegyezni, hogy nem csak a távvezetékek generálnak ELF-EMT-t. Számos mindennapi eszköz is forrása lehet, mint például a háztartási gépek (hűtő, mosógép, hajszárító), a számítógépek monitorjai, az elektromos takarók vagy az otthoni vezetékhálózat. Ezeknek az eszközöknek a térerőssége általában lokálisan magasabb lehet, de a távvezetékekhez képest sokkal kisebb távolságra hatnak, és az expozíció időtartama is jellemzően rövidebb.
A kutatások története és módszertani kihívások
Az első jelentős aggodalmak az 1970-es évek végén merültek fel, amikor egy amerikai kutatópáros, Nancy Wertheimer és Ed Leeper publikált egy tanulmányt, amely összefüggést sugallt a távvezetékek közelsége és a gyermekleukémia előfordulása között. Ez a tanulmány indította el a széles körű kutatásokat a témában, amelyek azóta is folyamatosan zajlanak világszerte.
A Wertheimer-Leeper tanulmány volt az első szikra, amely lángra lobbantotta a vitát az extrém alacsony frekvenciájú elektromágneses terek és az egészségügyi kockázatok kapcsolatáról.
A kutatások alapvetően két fő kategóriába sorolhatók: epidemiológiai vizsgálatok és laboratóriumi kísérletek. Az epidemiológiai tanulmányok emberi populációkat vizsgálnak, keresve az összefüggéseket az ELF-EMT expozíció és különböző betegségek előfordulása között. Ezek lehetnek eset-kontroll vizsgálatok, ahol betegeket hasonlítanak össze egészséges egyénekkel, vagy kohorsz vizsgálatok, ahol egy csoportot hosszú időn keresztül követnek nyomon.
A laboratóriumi kísérletek ezzel szemben kontrollált körülmények között vizsgálják az ELF-EMT hatását sejtekre (in vitro) vagy állatokra (in vivo). Ezek a kísérletek segítenek megérteni a lehetséges biológiai mechanizmusokat, amelyek révén az EMT befolyásolhatja az élő szervezeteket.
A kutatások során számos módszertani kihívással kell szembenézni. Az egyik legfontosabb a pontos expozícióbecslés. Nehéz pontosan meghatározni, hogy egy egyén mennyi időt töltött különböző térerősségű környezetben az élete során, különösen a hosszú lappangási idejű betegségek, mint a rák esetében. A távvezetékek mágneses tere ingadozhat az áramfogyasztás függvényében, és az emberek folyamatosan mozognak.
További kihívást jelentenek a zavaró tényezők. Sok más tényező is befolyásolhatja az egészségi állapotot, például az életmód, a genetika, a szociális-gazdasági státusz, a környezetszennyezés vagy egyéb expozíciók. Ezeket a tényezőket nehéz elkülöníteni és kontrollálni az epidemiológiai vizsgálatok során, ami torzíthatja az eredményeket.
A laboratóriumi kísérletek esetében a kihívás az, hogy a sejtkultúrákon vagy állatokon megfigyelt hatásokat mennyire lehet extrapolálni az emberre. Emellett a kísérletek reprodukálhatósága is gyakran probléma. Ezek a nehézségek magyarázzák, hogy miért nincs még mindig egyértelmű és egységes tudományos álláspont a távvezetékek hosszú távú hatásairól.
Egészségügyi hatások – Kiemelt fókusz a gyermekleukémiára
Az extrém alacsony frekvenciájú mágneses terek (ELF-EMT) egészségügyi hatásainak kutatása során a legtöbb figyelmet a gyermekleukémia és az agydaganatok, különösen az agytumorok kapcsolata kapta. Ez nem véletlen, hiszen a kezdeti tanulmányok is ezen a területen mutattak ki statisztikailag szignifikáns, bár kis mértékű összefüggéseket.
A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC), amely az Egészségügyi Világszervezet (WHO) része, 2002-ben az ELF-EMT-t a 2B kategóriába sorolta, mint „lehetséges karcinogén az emberre”. Ez a besorolás azt jelenti, hogy vannak bizonyítékok, amelyek összefüggést sugallnak, de ezek még nem elegendőek ahhoz, hogy egyértelműen rákkeltőnek lehessen minősíteni. A 2B kategóriába számos olyan anyag és expozíció tartozik, amelyekről a közvélemény gyakran nem is gondolná, hogy ide tartoznak, például a kávé vagy az aloe vera kivonat.
Az IARC besorolása elsősorban a gyermekleukémiával kapcsolatos epidemiológiai adatokra épült. Számos tanulmány, köztük meta-analízisek (amelyek több független kutatás eredményeit elemzik együtt), következetesen kimutatták, hogy a magasabb szintű, 0,3-0,4 mikrotesla (µT) feletti átlagos mágneses tér expozíció enyhén, de statisztikailag szignifikánsan növelheti a gyermekleukémia kockázatát. Ez a kockázatnövekedés általában 1,7-2-szeresnek adódott, ami abszolút értékben még mindig nagyon alacsony, mivel a gyermekleukémia maga is ritka betegség.
Fontos kiemelni, hogy a legtöbb lakóövezetben a mágneses terek szintje jóval a 0,3-0,4 µT küszöb alatt van. Csak a távvezetékek közvetlen közelében, vagy bizonyos háztartási gépek közvetlen közelében érhető el ilyen szintű expozíció. A kutatók továbbra is keresik azokat a biológiai mechanizmusokat, amelyek magyaráznák ezt a feltételezett összefüggést, de egyelőre nincs egyértelműen azonosított mechanizmus, amely a nem ionizáló sugárzás ilyen hatását indokolná.
A dózis-válasz összefüggés is kulcsfontosságú. A tudományos eredmények azt sugallják, hogy a kockázat a mágneses tér erősségével növekszik, de csak egy bizonyos küszöb felett. Azonban az is igaz, hogy az alacsonyabb expozíciós szintek esetén sem zárható ki teljesen a hatás, csupán a statisztikai kimutathatóság válik nehezebbé.
Egyéb rákos megbetegedések és az ELF-EMT
A gyermekleukémia mellett más rákos megbetegedések, például a felnőttkori leukémia, agydaganatok, emlőrák és más szolid tumorok kapcsolatát is vizsgálták az ELF-EMT expozícióval. Azonban ezekben az esetekben a bizonyítékok sokkal gyengébbek és inkonzisztensebbek.
A felnőttkori leukémiával kapcsolatos vizsgálatok vegyes eredményeket hoztak, és a legtöbb tanulmány nem talált következetes összefüggést. Hasonló a helyzet az agydaganatokkal is; bár voltak olyan kutatások, amelyek növekedést jeleztek, a többség nem támasztotta alá ezt az eredményt. Az emlőrák esetében is felmerült a gyanú, különösen éjszakai expozíció esetén, de a tudományos közösség jelenleg nem tartja elegendőnek a bizonyítékokat az összefüggés megerősítésére.
A tudományos konszenzus jelenleg az, hogy a gyermekleukémia kivételével nincs elegendő bizonyíték arra, hogy az ELF-EMT egyéb
